Orvosira járók/ott végzettek! Mesélnétek nekem az ápolástani gyakorlatos élményeitekről?

Ha szerencséd lesz, jó nővéreket fogsz ki!

Első évben elég sz*r szerintem. Elvileg ez 100% ápolástani gyakorlat nővérek között, az ő munkájukat kell csinálnod. Én nagyon nem éreztem jól magam köztük. Volt 1-2 jófej, segítőkész, de a legtöbb állandóan beszólogatott, felsőbbrendűnek képzelte magát, volt, aki megalázó helyzetbe hozott a betegek előtt. Az a másik, hogy én sem vagyok egy empátiakirálynő, de azért sok volt, hogy néha hogy beszéltek egy-két betegről a háta mögött, vagy előtte is, ha épp demens volt. (Mindezek mellett meg kell jegyeznem, hogy a munkájukat azért többnyire szépen ellátták, és nem a zsebbe csúsztatott pénzért.)

A traumatológia király hely. Egyrészt általában sok a jófej, fiatal orvos, lehet velük beszélgetni, haverkodni, és így oldottabb a légkör, hívnak magukkal, magyaráznak, tanítanak. Tényleg nem árt velük jóban lenni:)

Nekem már a végén annyira elegem volt a nővérekből, hogy mindig megkérdeztem egy-egy orvost, hogy mehetek-e vele műtétre. Persze mehettem, az orvossal pedig nem mertek ellenkezni. Utána fel sem mentem az ambulanciáról.

A másik, hogy sok az érdekes eset, és lelkileg kevésbé megterhelő, mint krónikus betegek között.

Én sem a traumatológián voltam, sőt, még csak nem is Szegeden:D De annyit tudok javasolni, hogy legyél illedelmes, és próbálj meg "bevágódni" a nővéreknél. Csinálj meg szépen mindent, amit mondanak. Ha ágytálazni kell, akkor azt, ha pelenkázni, akkor azt.

Ha rögtön elkezded mindenre húzni a szádat, hogy "ez nem orvosi feladat", biztos nem fognak szeretni:D

Egyébként traumán szerintem is sok jófej doki van. Nekünk aki az elsősegélyt tartotta, az is király arc volt, meg aki most a trauma gyakot tartja, ő is aranyos.

Ha lelkes vagy, simán be fognak engedni műtétre is:)