A rendszerváltás előtt jobban meg voltak becsülve a tanárok?

akkor mindenki a bértábla szerint kapott, szóval inkább csak nem adott okot semmi az irigységre

a horthy rendszerben volt a tipikus férfiszakma, havi 200 pengő fixel az ember könnyen viccel, tartotta a mondás

Szerintem a tanárok megbecsültsége, társadalmi „rangjuk” alakulása elég összetett kérdés, és elválaszthatatlan a világban bekövetkezett egyéb változásoktól (gazdasági, társadalmi).

Leegyszerűsítve: régen a műveltség, a tudás (írás, olvasás) az uralkodóosztály és a papság kiváltsága volt, illetve az ő „sleppjüké” (pl. írnokok).

Ekkor nyilván nagyon nagy tekintélyt jelentett a sok analfabéta között, hogy valami „művelt”.

Mikor a gazdasági átalakulások miatt (tehcnológiai fejlődés, gépesítés, a polgárság megerősödése, a polgárság gazdagodása, stb.) csökkent a született uralkodóosztály (értsd: a nemesi származásuk miatt hatalommal bírók) hatalma, és egyre több írni-olvasni tudó emberre lett szükség, bevezették a kötelező iskoláztatást, így az „alsóbb” osztályok is hozzáfértek a tudáshoz – de ekkor még nagy tekintélye volt a tanároknak. Nem véletlen, hogy férfiak voltak a tanárok, hiszen tekintélyes, jól fizetett állás volt e pálya, és nem mellesleg a nők társadalmi szerepe még annyi volt, hogy szüljenek és vigyék a ház körüli munkákat.

A XX. században nőiesedett csak el a tanári pálya, ebbe belejátszott nyilván a nők egyenjogúságának elismerése, a háborúk, amelyek miatt sok férfimunkát nőknek kellett elvégezniük, és bizonyára az is, hogy a század második felében már nem volt kuriózum, hogy valaki írástudóm így nyilván a társadalmi tekintélye is csorbult e hivatásnak.

Ma pedig már ott tartunk, hogy az információhoz mindeki hozzáférhet… (Az más kérdés, milyen hatékonyan tudja feldolgozni, és természetesen a tanárokat nem helyettesíthetik pusztán a könyvek vagy az internet).

A rendszerváltás előtt nem voltak ekkora társadalmi különbségek a „nép” körében, nem volt jellemző az, ami manapság, hogy újgazdag szülők elkényeztetett csemetéje abban nő fel, hogy a pénzétől bárki felett áll, s nem tisztel senkit, mert azt látja, nem kell sok ész, csak pofa, hogy valamit elérjen az életben.

Anyagilag a tanárok akkor ugyanolyan szinten álltak, mint mindenki, aki dolgozott. Bár vélhetőleg nagyobb presztízst jelentett pár szakmánál a tanárság, mert nálunk volt olyan általános iskolai tanár, aki váltókzelőből lett felsős tanár (képesítés nélkül).

Kiegészíteném az előbbi fejtegetésemet egy imént olvasott idézettel, ami arra is választ adhat, miért lehetett, hogy a rendszerváltás előtt sokszor képesítés nélküli tanítók és tanárok oktattak (nálunk konkrétan volt focistából vagy váltókezelőből átvedlett, semmilyen képesítéssel nem bíró tanár is).

„1945 májusában Kelet-Európában is véget ért az agrártársadalmakra jellemző arisztokratikus rend és a merev hierarchia, összedőlt a hűbéri nagybirtok, a tisztikar és a feudális államegyház uralma. A tervező államkapitalizmus teljesítménye az iparosítás, az urbanizáció, a szekularizáció, a mobilitás fölgyorsítása, a népoktatás és a népegészségügy elterjesztése, a tömegkultúra megteremtése terén (korábban írástudatlan, mezítlábas parasztállamokban) lenyűgöző – és persze ugyancsak lélegzetelállító a mindezt létrehozó egalitárius diktatúra brutalitása is. (Világtörténetileg pldátlan a fizikai munka és a dolgozó nép ideológiai fölmagasztosítása is, ami megfordította – örökre – a tízezer éves értékrendet, amelyben az úgynevezett szellem volt fölül.)”

Tamás Gáspár Miklós