Mit várjak az orvositòl? Van olyan aki csalòdott benne miután felvették?

Sokan csalódnak, de nem magában az orvosiban, nem sok olyan embert ismerek, aki azért hagyja itt az egyetemet, mert mégsem akar orvos lenni.

A csalódás inkább a frissen felvett hallgatókat érinti, főleg azért, mert az első év kellőképpen megtöri az embert. Van ilyen, hogy felvesznek egy volt mentőtiszt hallgatót, aki már gólyatáborban közli, hogy ő kisujjból kiráz mindent, bárkinek bármi kérdése van az anyaggal kapcsolatban az neki szóljon, mert ő lehúzott 1-2 évet mentőtisztin. Aztán vizsgaidőszak előtt lefogyva ül a könyvtárban és a sírás kerülgeti, hogy bajok lesznek sejtbioszból (Pécsett elsőben a molekuláris sejtbiosz a szórótárgy, nagy sikerrel...). Úgyhogy elsőben a legtöbben nagyon nagyot koppannak (én harmadéves vagyok és nem szégyellem beismerni, hogy az első hónapban nagyobb volt az arcom, mint egy végzősnek, aztán mikor a vizsgaidőszak utolsó napján harmadszorra vizsgáztam molsejtből - sikeresen - mindjárt nem hittem, hogy én vagyok a világ közepe). Sajnos az ember csak akkor érti meg, hogy miért is buknak/csúsznak olyan sokan első két évben, amikor ő maga is ott van. Nem olyan, mint elképzeled. Lényegében az anatómián kívül semmi értelmeset nem tanul az ember, ami részben az adott intézetek hibája is, nálunk az ember az élettant harmadévben kórtanon tanulja meg, nem másodikban. Minden egyéb tantárgy csak azért van, hogy valamivel kiszórják az embert (kivéve, ha kutató orvos akarsz lenni). Ez sokaknak nem tetszik, de ha orvos akarsz lenni, akkor így vagy úgy, de megcsinálod ezeket az éveket. Nem lehetetlen, csak nehéz olyat megtanulni, amit utálsz és egy cseppet sem érdekel.