Boldogságóra bevezetése Magyarországon?

Ekkora hülyeséget még életemben nem olvastam.

Miért nem boldogok a mai diákok?

Nincs miért annak lennünk...

Akinek van egy kis gógyija és reálisan látja a helyzetet, mert nem használ napi szinten bódítószereket az kilátástalannak látja az életét Mo-n, és külföldön is, mert a legtöbb iskolában a nyelvoktatás szintje egyenlő a nagy büdös nullával.

Ezen kívül a legtöbb tanár is úgy kezel minket, mint a birkákat és meg is mondja a legtöbb, hogy mi nem fogjuk semmire se vinni, felesleges itt ülnünk, mindenki idióta(Pedig hozzáteszem, hogy nem egy gyűjtőiskolába járok és nem olyan szakmát tanulok aminek nincs jövője.).

Az állam egy az egyben megkötötte a kezünket a szakgimnáziumok létrehozásával, a lehetőseink olyan szinten le lettek korlátozva, hogy az nem emberi, ez évek pazarlásához vezet később.

De nem is részletezem, ez a boldogságóra vagy mi a gyász úgysem fog semmit megoldani, az etika óra meg az erkölcstan megoldott eddig bármit is?

Nem hinném...

Nem lennék meglepve, ha kötelezővé tennék. Ha valakinek anyagi és/vagy politikai érdeke kívánja, mindenképpen.

Egyébként egyetértek a cikkíróval, hogy a gyerekeknek rezilienciát segítő dolgokat kéne tanulniuk. Mert egy egészséges gyerek alapból jó kedélyű, derűs, csak mi, nyomoronc felnőttek vagyunk rá rossz hatással.

És mégis mi a frászt ér egy boldogságóra, ha van mellette a suliban másik 25 óra, ahol agyonszívatják, alázzák és versenyeztetik a gyerekeket?

Hagyni kellene a gyerekeknek, hogy kíváncsiak maradjanak, kérdezzenek, és arra ösztökélni őket, hogy működjenek együtt, tudjanak csoportban megoldani problémákat (ahol kiderülhet, hogy mindenki jó valamiben, és átélhetik az ezzel járó örömöt).

Kedvenc költői kérdéseim egyike, hogy miután egy átlag iskolában 12 éven át arra treníroznak mindenkit, hogy egyedül küzdjön, versenyezzen a többiekkel, vajon hogyan lehet az állásinterjúk egyik domináns kérdése, hogy „csapatjátékos vagy-e”? Abszurdum.

Amit még el tudnék képzelni, hogy a „remek” tornaórák egyikén tanítsunk relaxációt, ad absurdum, meditációt, jógát a gyerekeknek. Ennek szerintem valóban lenne gyakorlati haszna.

(Bocs, kicsit elragadtattam magam. :))

Az 1. hozzászólótól kérdem:

„Az állam egy az egyben megkötötte a kezünket a szakgimnáziumok létrehozásával, a lehetőseink olyan szinten le lettek korlátozva, hogy az nem emberi, ez évek pazarlásához vezet később.”

Kifejtenéd ezt bővebben? Mi a gond a szakgimnáziumokkal?