Miért van egyre több humán beállítottságú diák?

Mert a reál tárgyakhoz kell gondolkodni, nem csak magolni és megérteni több munka mint beseggelni 1 oldalt a füzetben.

A diákokat meg a seggelésre tanítják általában :)

Oldd meg ezt meg azt, az általában annyi hogy van egy sablon feladat sablom (magolandó) képlet abba behelyettesítenek és kész:)

Ilyen alapon nehéz elvárni hogy valakinek menjenek a reál tárgyak mert ott azért van összefüggés/átfedések a humánban meg minden egy külön kis fejezet:)

Sokkal kevesebb bukás volt, ez lehet, nem tudom. Viszont a rendszer is sokkal jobb volt, kemény szabályok voltak. A tanár tanár volt, nem pedig egy rongy, akit a diák és a szülők haragja rángat, szabdal szét.

Másrészt, akkor még volt idő tanulni, ma a sok videojáték, facebook, messenger meg franc tudja mi mellett a gyereknek "nincs ideje".

Egyébként pedig sokkal nagyobb az igény manapság a humán emberkékre a piacon, mint annak idején. Így ez is érthető.

Utolsó te nem tudom mikor jártál iskolába de!

Anno még amikor én jártam alsóba a max 5 óra volt egy nap. Manapság meg 6-7 sőt akár 8 órájuk is van a kicsiknek.

Mindenféle szart rájuk erőltetnek. Ha megvagy keresztelve akkor hittan, ha nem akkor társadalomismeret vagy mi.

Kötelező tánc, heti 5 tesi. Azért egy 10 éves gyereknek hol hiányzik 30-35 óra egy héten?

Kérdésre válaszolva igen, fejleszthető de kell beletenni munkát. Elég sokat kezdetben.

Sok embernek meg nincs kedve matek felett ülni 2-3 órát, inkább betanul 1-2 módszert és az elégséges is jó.

Irodalomból meg csak bemagolja átismétli és 5-ös.

Szerintem ez egy nagyon összetett kérdés. Én humán beállítottságúnak vallom magamat, mert sokkal jobban érdekelnek a nyelvek és a művészet, mint pl. a természettudományok vagy a műszaki területek. Ez valamiért jobban megfogott és érdekelt, már középiskolában is szívesebben foglalkoztam ezekkel a tárgyakkal, míg pl. a fizikát világ életemben utáltam, mert eszméletlenül unalmasak voltak az órák, illetve se az infó, se a gazdasági területek nem fogtak meg, szóval adta magát a dolog, hogy nem az lesz az én utam. Ugyanakkor nem volt semmi különösebb problémám a reál tárgyakkal, a matekot kifejezetten szerettem is és mindig ötös voltam mindenből, mindent megtanultam és mindent meg is tudtam érteni.

Az egyik probléma az szerintem az lehet, hogy már nagyon túl van misztifikálva ez a humán/reál dolog és nagyon túl van "hájpolva" a reál tudás, a matek. A csapból is az folyik, hogy a matek, fizika és az informatika a jövő, ezt kell tanulni, mert egyedül ez a jó, a használható, az értékes stb., stb...Illetve azt tapasztaltam, hogy a legtöbb reál beállítottságú emberben (és most elnézést kérek, akinek nem inge, az nem veszi magára) van egyfajta felsőbbrendűségi érzet emiatt, mert ők értékesebbnek, hasznosabbnak tartják magukat a többi embernél és ennek gyakran hangot is adnak. Én reál tagozatos osztályba jártam és végül más irányba indultam el, de a volt osztálytársaimnak többsége maradt a reál területeknél és nagy részükön is ezt tapasztalom. Na most ez szerintem egyáltalán nem segít, sőt... Ebből mi jön le egy humán beállítottságú embernek? Az, hogy amit ő szeret és ami őt érdekli az mások szemében egy nagy nulla, nem ér semmit és önmagát is ezzel azonosítja, hogy ő hülye, hogy ő ezt úgysem érti, hogy ő nem olyan jó képességű, mint azok az emberek stb....hát így nem fogja érdekelni és nem fogja megkedvelni, az biztos. A reál tudás pedig általában úgy van kezelve, hogy hát az egy adottság, valaki szerencsés és ezt megkapta, valaki pedig nem. Ez pedig egy nagy hiba. Én is sokáig azt hittem, hogy ez így működik, mert nekem is mindig azt nyomatták általánosban, hogy erre születni kell, te már ehhez úgyis hülye vagy stb., de később rájöttem, hogy ez nem igaz és ugyanúgy lehet tanulni, gyakorolni, mint mást.

A másik szintén fontos dolog pedig szerintem az, hogy nem mindegy, hogy a tanár hogyan tanít. Egyrészt a tanárokban is megvan ez az attitűd, mint amit az előbb kifejtettem, másrészt pedig csomó tanár van, aki nem is akar tanítani. Valamint azért a humán tárgyakban talán több lehetőség van olyan szempontból, hogy könnyebb színessé és élvezetesség tenni az órákat. Például, ha gondolok a törire, akkor arra sokan rávágják, hogy az jó, mert olyan mint egy mese, élvezetes, eseménydús stb., illetve nagyon sok film/könyv dolgoz fel történelmi eseményeket, amiket szintén be lehet építeni a tananyagba. Míg ezzel szemben pl. a matek már egy picit keményebb dió, szerintem sokkal nehezebb lehet felhívni a diákok érdeklődését. Ugyanakkor ez sem törvényszerű, mert én pl. a töri utáltam...a tanár bejött, leült és monoton hangon szóról szóra felolvasta a könyvet. Remélem mondanom sem kell, hogy semmi sem maradt meg belőle. Míg pl. a matek tanárom mindig próbált érdekességeket kapcsolni az adott tananyaghoz, próbált különlegesebb feladatokat hozni órára illetve poénokkal is próbálta feldobni a hangulatot, sokat beszélgetett velünk a feladatok kapcsán is, mindenre volt egy példája, egy története stb., így az ő óráit nagyon szerettem.

Az egész attól függ, hogyan állítják be a területet, hogy hogyan tanítják őket. A matematikát szarul tanítják, általában unalmasnak tanítják a diákok, gondolkodni kell hozzá egy absztrakt rendszerben, túl elméleti módon közelítik szerintem meg. Nem tanítják meg rendesen, de a sikerhez gondolkodást várnak el.

"Mert a reál tárgyakhoz kell gondolkodni, nem csak magolni és megérteni több munka mint beseggelni 1 oldalt a füzetben. "

Itt egy példa arra, hogy rohadtul fogalma sincs az illetőnek, hogy igazából mit takarnának a humán tárgyak. Az iskolában ezeket szintén nagyon szarul tanítják, azt várják el a gyerektől, hogy magolja be, mint kb. minden mást a magyar oktatásban, EL SE VÁRJÁK, hogy gondolkodjon róluk a diák, amit meg elvárnak, azt jobban tudják teljesíteni maguktól is, mint a matematika esetében. Ettől függetlenül a humán tudományok nem erről szólnak, de annyira rosszul prezentálják őket, hogy a diákok semmit nem látnak belőlük igazából.

Mert a humán tárgyak esetén elegendő követelmény lehet a magolás (emlékszem, ismertem olyan irodalomtanárt, aki _lediktálta_ a verselemzést, majd visszakérdezte). A jó tanár természetesen nem ezt teszi, de nagyon könnyű pont a humánnak nevezett tárgyak esetén pont ide süllyedni.

Ráadásul a reálnak hívott tárgyak esetén megvan az az évtizedes antihájp, hogy "mire fogom használni". Nem kérek másodfokú egyenlettel paradicsomot, nem használom minden nap a kovalens kötést és a Maxwell-egyenleteket sem oldom meg rendszerint.

Igazából azonban ezek között nagyon erős kapcsolatok vannak, csak a rögződött kategóriahatárok miatt még a tanárok közül is csak kevesen látják be.