Újabban mi ez a nagy misztéria az egyetemi gólyákkal?

"Előbb ne használj olyan szavakat, melyek nem léteznek."

Hogy te egy szóról még nem hallottál, attól az még létezhet.

Mellesleg ha te ennyire nyelvtanfan vagy, akkor elárulom, hogy a mondatod rossz. Mert nem a "melyek" a helyes, hanem az "amelyek" alak, hiszen vonatkozó névmásról van szó.

"előre meg is beszéltem a tanárral hogy szakdoga miatt megyek hozzá, aztán mégse volt sehol, utólag írt e-mailt hogy elfelejtette"

Ez viszont egyedül a tanárnak róható fel, de gondolom nálatok sem ez az általánosan elfogadott.

Egyébként személyesen is lehet keresni, nem muszáj fogadóóra alatt. Ha nincs ott, akkor meg meg kell kérdezni a kollégáit hogy hol van, mikor jön vissza.

Szóval szerintem mindent el lehet intézni, csak akarni kell, meg kéne egy kis talpraesettség, ami ugye a mostani gólyáknak érezhetően nincs meg, de főleg azoknak, akik azt az irgalmatlan mennyiségű hülye kérdést kiírják naponta háromszor...

És az eredeti kérdésem is erre vonatkozott, hogy a mai gólyák miért nem képesek egy kis önállóságra.

Régen is meg kellett csinálni ugyanazt, mint most, csak éppen nem rinyáltak ennyire az emberek, mint manapság.

Sőt régebben még nehezebb is volt, mert internet és e-mail hozzáféréssel elég kevesen rendelkeztek, úgyhogy az ügyek intézése nagyrészt postai úton történtek, vagy pedig személyesen kellett intézni a dolgokat. Aztán mégsem elégedetlenkedtünk, mindent el tudtunk intézni saját magunk.

Most meg hiába van okostelefonja mindenkinek, ha nem tudják használni. Csak a facebookot tudják nyomkodni reggeltől estig, egy tanszék honlapját képtelenek megkeresni.

Múltkor is kiírta valaki, hogy hogyan kell e-mailt írni oktatónak egyetemen. Hogy írjuk le, megszólítás, bevezetés tárgyalás, befejezés, stb.

Namost az ilyenek, akik egy levelet nem tudnak megírni, mégis micsodák ha nem életképtelenek?!