Szerintetek a jog - mint tudomány és tantárgy - unalmas?

Szia!

En ELTE-AJK-n vegeztem ugy, hogy nem vettek fel orvosira anno. Szamomra szenvedes volt az 5 ev, csupa szamomra erdektelen, hozzam kozel nem allo anyagot tanultam. A Romai jogot es az Alkotmanyjogot viszont szerettem. Iszonyatosan megbantam, hogy elvegeztem, de a szuloi nyomas mast diktalt.

Az oktatok kozott is voltak szandekos tetuk, akik melyen a lelkedbe tudtak egy- egy mondattal gazolni.

Fel evet dolgoztam a diplomammal, de eleg volt, hogy rajojjek nem en vagyok.

Ennek nyoman iden jelentkeztem ismet orvosira es kemia emeltre megyek jovo heten.

A jogtudomanyt sokan manapsag mar csak presztizs miatt tanuljak, a ket betu miatt, ami egyebkent semmire nem jogosit fel senkit. :)

En megbantam, de ismerek hallgatokat, akik imadjak.

Szia!

Szintén végeztem. Én nagyon szerettem, illetve szeretem a jogot, jó átlátni hogyan teremti meg a társadalmi rendet a jog, ahogy minden mindennel összefüg. Sokan valóban csak a "dr" miatt presztízsből végzik el, utána nehezen találnak munkát vagy utálják a munkájukat, mivel nulla a motivàciójuk és ez nagyon látszik az állásinterjún meg úgy a munkavégzés során hidd el, és mivel nincs hiány jogászokból nagyin gyorsan ki lehet kerülni a munkahelyről és találnak sokkal motiváltabbat és jobbat az adott helyre, mivel nagy a verseny és ma már nagyok az elvárások. Sokkal többen végzik el a jogot, mint akik tényleg jogásznak is valók és alkalmasak rá.

Szerintem ha már most érzed, hogy nem neked való, akkor nézegess más szakot is, hogy valóban olyan területen helyezkedj el, ami érdekel, felesleges a jogba akkor annyi energiát belefektetni.

Én jelenleg joghallgató vagyok az ELTE ÁJK-n :)

Pontosan tudom mire gondolt az utolsó hozzászóló a gyakorlati tapasztalat hiányáról, de mentségükre legyen mondva, az új rendben amiben már én is vagyok, jelentősen fejlődtek ezen a téren! Sokkal több a gyakorlati tudás szerzésére a lehetőség, mint korábban.

Én imádom a jog minden egyes kis részét, amivel eddig találkoztam. Jó, római jogot talán kihagynám belőle, de valahol abban is látom a szépet, csak nem az én világom. Nekem jó pár éve ez volt az álmom, és ideérkezve rájöttem, hogy nekem tényleg ez az életem.

Amit főleg szeretek benne, hogy megtanulhatom a dolgok háttér oldalát. Megtudhatom, hogyan is működnek a dolgok és miért úgy. Láthatok olyan összefüggéseket, amelyekről álmodni sem mertem. Átértékelhetek mondatokat, megvizsgálva pedig rájöhetek, hogy annak van egy másik jelentése is. Engem nem zavar a tömény anyag, szeretek benne keresgélni, értelmezni, és én továbbra is ezen a pályán képzelem el magam. Ismerőseim azt mondják amikor az egyetemről beszélek csillog a szemem, vigyorgok mint a vadalma és eszelős a tekintetem. Azt mondják nem vagyok normális hogy még mindig tényleg imádom minden egyes pillanatát, de szerintem nem így van. Én otthon érzem magam a jogszabályok, könyvek között, és eszméletlen elégtétellel tölt el, amikor sikeresen megértek valamit. De engem főleg a dolgok közötti kapcsolatok és összefüggések tartanak lázban, rájönni miből mi jön és abból mi következik.

Tudom, nagyon ritka ez a fajta hozzáállás, sokan mondták is már nekem, de én tényleg úgy érzem mintha megtaláltam volna az egyetemen a lelkem egy olyan elveszett darabját, amiről eddig nem is tudtam hogy létezik :)

Én a Pázmányon vagyok és nem bántam meg. Nagyszerű, intelligens, elismert emberektől tanulhatom a jogtudomány művészetét, azt a szabályrendszert, amelyben mindennapjainkat töltjük, ami folyamatosan körül vesz minket.

Az elméleti tudás elsajátítása valóban csak egy dolog, a gyakorlatit saját magadnak kell megoldási, de aki jogász akár lenni, az legyen is képes rá. Én most nyártól megyek egy irodába gyakornoknak. Utána többet tudok mondani erről is.

"Szerintetek a jog - mint tudomány és tantárgy - unalmas?

...

rettentően unalmasnak tartom az anyag 95%-át."

És ha én nem, akkor már te sem? :)