Miért ódzkodnak az emberek az Erasmustól úgy általában?

#1-es vagyok

Én akkor már másra spórolok. Nem arra, hogy kint tanuljak egy félévet. :) (Én egyetem mellett dolgozom, nem csak nyáron:D ELTE-re járok proginfóra, jó erasmus lehetőségek vannak egyébként)

Én is szerettem volna részt venni valamilyen külföldi mobilitási programban, mert nyelvszakos vagyok, más nyelvet is beszélek, érdekelnek a kultúrák, szerintem nagyon jó élmény és tapasztalat is lehet. Viszont nem tettem (max. majd szakmai gyakorlatra mehetnék még, ha lediplomáztam) a lehetőségek, az anyagiak és az egyetem miatt. Nem tudom, hogy ez mennyire egységesen működik, de nálunk meg volt szabva, hogy melyik szakkal melyik ország mely egyetemeire lehet kiutazni... Na most én a szakommal kapcsolatosan Erasmus által max. a környező országokba utazhattam volna ki, mint pl. Szlovákia vagy Románia és elsősorban nem ez lett volna a célom, hanem célnyelvi országba szerettem volna menni. Ezen kívül más programmal utazhattam volna pl. Amerikába, Ausztráliába vagy ázsiai országokba, ahová már a repjegy is egy fél vagyon lett volna és akkor még nem beszéltünk a megélhetési költségekről. Ugyan jár ösztöndíj, azonban az esetek nagy százalékában az nem fedezi a hallgató költségeit és nem mindenki tudja megengedni magának, hogy egy külföldi országban fizesse a lakbért, közlekedést és a minden egyebet. Most már van külön diákhitel erre is, de azért az ember egy vagy két félévre nem fog vagyonokat elkölteni miközben itthon is van éppen elég kiadása. A másik pedig az, hogy fennáll a csúszás veszélye, amit alapvetően mindenki szeretne elkerülni, pláne aki mondjuk önköltséges képzésen van, vagy mondjuk nagyon szeretne tovább is tanulni és nem akarja "vesztegetni" az idejét. Vagy úgy alapvetően senki sem szeretne kicsúszni a meghatározott képzési időből, és ráhúzni plusz egy félévet. Nagyon bizonytalan, hogy hogyan tudod felvenni a tárgyaidat (nálunk ez még itthon sem megy jól, ismerek olyanokat a szakomon, akik szimplán azért csúsztak, mert nem tudták felvenni az előírt félévben a kötelező tárgyaikat és a tanárok később sem hirdettek helyet), tudod-e teljesíteni őket, mennyit tudsz elfogadtatni stb., stb. és ez egy elég nagy visszatartó erő. A tanárok sem feltétlenül partnerek és rugalmasak a megoldások tekintetében (nálunk egyáltalán nem), ami tovább nehezíti a helyzetet. Vagy vannak olyan szakok, ahol pl. év közben is van kötelező gyakorlat. Valamint az a 3 alapképzés sem sok abból a szempontból, hogy pl. az utolsó évben az ember már inkább a szakdolgozatra koncentrál, előtte való évben pedig szakosodik, az első évben pedig ugye nem utazhat ki, tehát nincsen túl sok ideje. Én ezen okokból nem mentem.

Szerintem a nyári egyetemekre (én pl. voltam és lehet, hogy más tapasztalat, más élmény, rövidebb, de szerintem így is nagyon jó volt és sokkal egyszerűbb volt megoldani), nyári nyelvtanfolyamokra vagy önkéntes lehetőségekre esetleg szakmai gyakorlatokra sokkal nagyobb igény lenne és jobban ki is tudnák használni a hallgatók ezeket a lehetőségeket. Viszont sajnos ezekből sokkal kevesebb van, pláne amik még támogatottak is és az időtartama is jól passzol a vizsgaidőszakhoz és az évkezdéshez.

Én félek hogy nem tudnék egyszerre olyan sok tárgyat teljesíteni.

Tudom hogy van aki simán dolgozik az egyetem mellett, és én mélységesen tisztelem azokat az embereket. De én nem vagyok olyan okos/gyors mint ők, nekem heti hét napos program az iskolai feladatok elvégzése, tananyag megtanulása, háztartási teendők. Kérlek ne vágjátok rá, hogy akkor hagyjam ott és menjek szakmunkásnak, mert nem akarom ott hagyni. Én nagyon igyekszem.

Nálam kettős

Tudnék menni sok országba cserediáknak viszont azok a helyek nem érdekelnek :D

Amelyik országokba akarnék menni oda meg kb milliomos szülők gyerekének kéne lennem :D