Szerintetek normális hogy az unokahugom ennyire stresszes, es hogy depressziós lett emiatt?

Szoval, mikor másodikos volt ki vitték a szülei Németországba, 2 osztálytól negyedikig, nem mintha lettek volna barátai, Németül se tudott, már akkor depressziós volt, a suliba ki közösitették,illetve sírt rokonok barátok család illetve jobban mondva Magyarország miatt, Ötödikbe valami Förderschuléba került, neharagudjatok ha rosszul írtam.

De annyit tudok hogy amióta el került első osztályból innen, és amióta Németországba lakik semmit nem tanult, tehát utoljára első osztályba volt rendesen oktatva, ha itt nem tanitották volna meg olvasni, írni, mai napig nem tudna, mert abba a Grundschuléba ahol volt nem foglalkoztak vele. Így azthitték hogy nem tudd semmit ezért be rakták egy ilyen suliba, ötödikbe ebbe az új iskolájába lettek barátai, viszonylag jól érezte magát. Németül nagyon jól tudd ahhoz képest hogy csak 6 éve vannak kint, tehát már megtanult, nyilván nem perfekt de már azért eléggé jól tudja a nyelvet. Nos most Nyolcadikos még mindig ebbe a suliba van, de egyszerűen betegek az iskolába még a tanárok is, egyszerűen nem tanitják a gyerekeket, sőt még be etettik veluk hogy ők lassú felfogásuak, de kérdezem én, ha az unokahugom lassu felfogású lenne, akkor itt magyarba miért egy jó iskolába rakták be? Első osztályba. Sőt az unokahugom most kb harmadikos szinten van, és Németországba abba az iskolába ahol ő van ez a normális. Már egyszerűen majd bele bolondul abba, hogy "Neki most tényleg baj van az agyával?" "Tényleg lassu felfogású vagyok?"

A szülei most keresnek egy ottani Magyar korrepetálót, aki nyilván tudd Németül is, és akkor remélhetőleg fel tudja zárkoztatni, okos lány, illetve mikor ezt a volt tanárnőjének, itt elsőböl még elmeséltem egyszerűen el se hitte, még ő is mondta hogy egy okos lányrol van szó, aki tanuló képes. Gesamtschule vagy ha tényleg nagyon komolyan fel tudd zárkozni akkor Realschulén gondolkoznak. Tényleg nagyon depressziós lett ezmiatt az unokahugom minden nap elmeséli hogy mennyire hülyének érzi magát, meg hogy sokszor az orákon is el gondolkozik azon hogy "Most tényleg vele van a gond, és tényleg itt egy ilyen iskolába a helye?"