Jarnatok kulfoldre egyetemre ugy, hogy a parotok Magyarorszagon marad?

Nos, én ebben a helyzetben vagyok épp, most fogok kimenni egyetemre, de a barátom itthon marad. Nagyon sokat gondolkoztam a dolgon, de több szempontból is a kimenetel mellett döntöttem. Az egyik fő szempontom az volt, hogy ha nem mennék, megbánnám, és örökre azon rágódnék miért nem tettem meg. A másik pedig az volt, hogy nagyon rég, egészen kiskorom óta ki akartam menni egyetemre. Az mindig változott, hogy hova és mit, de az nem, hogy ki.

Egyszóval ha nagyon magabiztos vagy, és tudod hogy ha maradnál megbánnád, akkor érdemes megpróbálni. Legfeljebb hazajössz, de akkor már nem nyomaszt az a tudat, hogy nem próbáltad meg, és esetleg valamit kihagytál.

Szia! Hasonló cipőben járok, én magam is alig egy hét múlva utazom külföldre, és egy évig ott fogok tanulni. A párom természetesen borzasztóan fog hiányozni, de ahogy mondtad, nekem is ez "életem lehetősége", emellett semmi kétségem sem az ő sem a saját szeretetem és hűségemet illetően, így semmi nem tart vissza. (Ha lenne, nem is lennénk együtt.)

Egyébként, ha már eldöntött a dolog, akkor fölösleges azon rágódnod, hogy jó döntés volt-e, vagy sem, csak igyekezz a legjobbat kihozni a külföldi tanulmányaidból - ha már ilyen hosszú időre itt hagyod Őt, akkor az a minimum, hogy tépelődés helyett a lehető leghasznosabban töltöd el ezt az időt. Sok sikert!

Gondolkodás nélkül: menni, menni, menni!!

Ha szeretitek egymást megvan rá a mód, hogy együtt maradjatok. Ő is mehet, akár tanulni, akár dolgozni.

Én a mester szakot végeztem kint néhány éve. Elég sokat tépelődtem rajta, de végül úgy voltam vele, hogy ez egy nagy lehetőség és csak 2 év, látjuk egymást azért mikor szünidőben hazamegyek, vagy ő kiutazik hozzám 1-1 hétre, közben ott a skype. Ráadásul már csak 1 éve van hátra msc-ből és akkor a 2. évre akár ki is jöhetne ő is Svédországba dolgozni stb stb.

Végül 1 év után mi mégis szakítottunk, mert ez nekünk így sok volt. Nem volt semmi megcsalás vagy hasonló, csak egyszerűen fura volt ez az egész. Közben ő úgy döntött, hogy Németországba menne ki msc után, még nehezebb lett volna személyesen találkoznunk, elég sok minden történt velünk 1 év alatt, megváltoztunk, eltávolodtunk egymástól.

A lényeg, hogy nekem rá ment a párkapcsolatom erre, de összességében nem bántam meg. Sikerült egy nagyon jó munkát szereznem ezzel, hogy külföldi egyetemen is tanultam illetve bátrabb, magabiztosabb is lettem, miután külföldön kellett egyedül boldogulnom. Azóta már másik párom is van (a régi közben meg is nősült már), vele sokkal inkább úgy érzem, hogy összetartozunk.

Gondolom azért kérdezed, mert ilyen szituban vagy most (vagy lehet, hogy csak általános kérdés? :D) Én azt javaslom, hogy hosszabb távon gondolkodj. Ha kimész sok tapasztalattal leszel gazdagabb, sokat lendít az önéletrajzodon, jobb lehetőségeid lesznek a munkaerőpiacon. Saját tapasztalatom, hogy nem mondhatsz le egy remek lehetőségről, egy párkapcsolat miatt. Lehet, hogy nem mész ki, mert fontosabb a párod, de benne van a pakliban, hogy 1-2 éven belül szakítotok. Őszintén szólva és már nem nagyon hiszek a távkapcsolatban, ha az hosszú távra szól. Pár hónap oké, de azon túl nem. Másik párt tudsz találni, még ha fáj is a szakítás. Vagy ha úgy össze tudod hozni, akkor inkább menjen ki a párod is veled, de egy kapcsolat miatt ne mondj le egy ilyen lehetőségről.