Mit tegyek ha nem tudom minek tanuljak tovább?

Azért érdekel ez a sok szak mind, mert csak felületesen tudod, hogy miről szólnak. Mélyedj el jobban az egyes szakokban, illetve az általuk betölthető munkalehetőségekben.

Illetve próbáld meg megismerni saját magad, nehezen hiszem, hogy ugyanannyira szeretnél logopédus lenni, hidakat tervezni és képviselni az állam büntető hatalmát - csakhogy egy kisarkított példát mondjak.

Iszonyatosan nehéz döntés. Én sem tudtam, mit válasszak. Most már mást választanék. Nagyon sok haszontalan és kevés hasznos infó van ebben a témában.

Ami segíthet, hogy

1) mi érdekel. De ezt honnan tudnád, ha nem dolgoztál ott?

2) miből lehet megélni és ezek közül mit tudnál megtanulni?

3) milyen a személyiséges (16 personality teszt) és miben vagy jó (iskola elvileg úgy adja a jegyeket, hogy ezt megtudod - gyakorlatban máshogy adnak jegyeket, mert nem objektív az osztályzás).

4) ismerősöket megkérdezed, mit miért válsztottak és mit választanának szívesen.

A gyereknek a "mi leszel, ha nagy leszel?" kérdést többször fel kell tenni és nem csak gimi végén! Ez segít neki, hogy időben tudjon dönteni.

gyógypedagógia - ehhez egy külön lelküket kell, ami egy életen át megvan. Empátia az egész alapja.

pszichológia - nagyon sokat kell hozzá olvasni, nagyon érdekes és eszméletlenül jó oktatás van hozzá, rengeteg nemzetközi anyag. Ha nem gond, hogy egy hét alatt 900oldal hasznos infót tegyél magadévá, ez egy szép szakma. Egy a nagyon kevés szak közül, ahol nincs felesleges tárgy oktatva.

építészmérnöki - napi 38 órát kell rajzolni, a maradék 12ben tanulni és marad alvásra naponta mínusz egy nap. Utána első két évben csak az ellenségednek valót fogsz tervezni, de idővel egy igazi szakember válhat belőled, ami jól keres. Reálos, s3ggelős szak.

jog - 3x annyit kell olvasni hozzá és tanulni, mint pszichológusnak. Full nem ismerem, milyen munkákat végezhet, de politikus is lehetsz, ami hatalmas pénzt jelent akár csak egy választáson induló kamu pártként is.

Én praktizáló pszichológusokkal beszéltem. Lehet attól is függ, hol végeztek. Mindenesetre a statisztika alapvetően nagyon fontos szerepet játszik a pszichológiában, mivel minimális eltérés is jelenthet radikális megnyilvánulást. Az eltérések jelentős része az szélsőséges esetekben mutatkozik meg és nem az átlag közeli részén. Ezért van több nővér és tanító nő és ezért van több magas vezetői poziban lévő férfi. (a több szó sok embernek ebben a mondatban kiolvasásra sem kerül).

Ezek alátámasztásához komoly statisztika kell, ami nagyon hasznos a kutatás és megfigyelés alatt.

Hozzá tartozik, hogy nem csak PhD és prof szintű emberektől kaptam infót, hanem BSc, MSc végzettségűektől is. Pl a börtön pszichológus ismerősöm napi szinten foglalkozik statisztikával. A gyerek pszichológus szomszédom szintén. A HResünk a cégnél mindenkiről vezet statisztikát a felvétel során és munka közben is.

Ez azt mutatja nekem, hogy vannak, ahol ez igenis nagyon hasznos és alkalmazható, és ahogy #6 írta, vannak, ahol egyáltalán nincs rá szükség az adott területhez.

Sőt! Lehet, ugyan ezek a betöltött pozik esetén is más és más lesz szükséges az egyénnek a munka végzéshez.

A végén még ez csak egy munka. :) azaz többet érsz család alapítással és 25 Misi felvételével, mint 15 év munkával! Főleg, ha gyerek pszichológus vagy óránként bruttó 8-10 ezerért.

Én nagyjából azonos véleményen vagyok a 3-as válaszolóval, de arra figyelj, hogy ne ess az én hibámba.

Én kizárólag az alapján választottam alapszakot, ami a 3-as válaszoló 2)-es pontjában szerepel: Miből lehet megélni?

Ez egy fontos kérdés, de ne hagyd hogy az egyetlen szempontod legyen a döntésednél..

Én csak ezt tartottam szem előtt, és olyan szakot választottam, amivel majd jól el tudok helyezkedni és lesz egy biztos fizetésem.

Most van is a diplomámnak köszönhetően munkám, de az egyetemet végigszenvedtem, mert cseppet sem érdekelt, amit tanultam. Néha elgondolkodom hogy megérte-e..

#9, igen, nálam is csak ennyit jelent a mostani munkám, a megélhetésem.

De sokszor elgondolkodok, hogy hogyha annak a szaknak futok neki, ami érdekel is, akkor valószínűleg ( vagy legalább is nagyobb valószínűséggel) élvezném is amit csinálok. Mert jelenleg csak úgy elvagyok.

Én úgy állok ehhez egyébként, hogy az ember (így általában véve) túl sok időt tölt el munkával/a munkahelyén ahhoz, hogy csak tolerálja. Ha ilyen sok időt elvesz valami az életemből, akkor már élvezzem is, ha lehet.. :)