Melyiket válasszam? Pszichiáternek vagy klinikai szakpszichológusnak kezdjek el tanulni? Folyt. Lent.

Szerintem ha kizárólag a pszichológia/pszichiátria érdekel és sziklaszilárdan tudod, hogy semmi mással nem szeretnél foglalkozni, akkor inkább pszichológiát tanulj. Orvosin könnyű elveszíteni a motivációt és kiégni, ha 6 évig (aztán még a rezidens képzés során is) 99%-ban nem pszichiátriával kell foglalkoznod, hanem olyasmivel, amihez pszichoterapeutaként abszolút semmi közöd nem lesz. Ha úgy indulnál neki, hogy elsősorban orvos és azon belül lehetséges, hogy pszichiáter szeretnél lenni, akkor azt mondanám, hogy mindenképp az orvosival próbálkozz, de így tényleg az ott tanult dolgok nagy része felesleges lenne számodra.

A másik dolog, ami szemet szúrt, hogy ha jól értem, egyetem mellett szeretnél dolgozni, esetleg szülni/gyerek(ek)et nevelni. Orvostanhallgatóként még sosem találkoztam olyannal, akinek ez ment volna még a legstabilabb anyagi és családi háttér mellett sem minimum 1-2 év csúszás/halasztás nélkül (amit személy szerint pláne nem javasolnék, ha eleve idősebben kezdenél). Nem tudom, hogy vállalkozóként mennyire rugalmas és időigényes a munkád, de nekem személy szerint az első 3 évben biztosan nem fért volna bele az időmbe olyan munka, amivel stabilan napi minimum egy órát (akár általad megszabott időben), vagy hétvégente fél napokat kell tölteni, mert mindig volt egy számonkérés, beadandó vagy bármi, amivel foglalkoznom kellett.

Én a helyedben biztos, hogy a pszichológiát választanám.

Főleg, hogy azt akár levelezőn is tudnád csinálni (gyerek mellett is könnyebb).

#1+1

Én nem kezdeném el az orvosit 29 éves gyermektelen nőként. Rengeteg időt és energiát igényel az egyetem (szerintem sem lehet az első három évben dolgozni) és a szakképzés csak utána kezdődik. Egy kisbabával otthon kell maradni egy darabig, így még több évvel kell számolni míg szakorvosok leszünk.

Pszichológusként is dolgozhatsz kórházban.

25N

Én pszichológus vagyok, ahhoz, hogy valaki pszichoterapeuta lehessen el kell végezni az 5 éves képzést (ba+ma) valamint a 4 éves klinikai szakpszichológus képzést, és csak utána kezdődhet a pszichoterapeuta képzés (a gyermekvállalást ezen a képzésen sem támogatják igazán) - szóval ez is egy elég hosszú folyamat. Valamint a klinikai szakpszichológus képzéshez mindenképp klinikai állás kell, amit pályakezdők csak nehezen kapnak sajnos, így ott egy-két év becsúszhat, amíg nem tudod elkezdeni a képzést.

Ami viszont biztos, hogy a pszichológia szakon a tárgyak sokkal tanulhatóbbak, mint az orvosin, bár itt is van anatómia, meg statisztika, és annyira nem humán a képzés, viszont itt olyan tárgyak vannak, illetve olyan elméleti tudást lehet szerezni, amelyek hasznosak lesznek később pszichoterapeutaként is.