Mi alapján érdemes egyetemet választani?

Szerintem szakirány függő elsősorban, és az alapján már nagyjából eldönthető hogy hova érdemes.

Ha infó vagy más műszaki szakra mész például, előnyösebb egy pesti egyetem a sokkal több gyakornoki lehetőség végett.(de szerintem Győr is idevehető, ha az autóvillamosság vonzza az embert)

Ha orvosira mész vagy tanári karra akkor vidéken is megkapsz minden szükséges oktatást, gyakornoki lehetőséget.(például Pécsett)

De még van számtalan kar, nézz szét hogy az adott szakirányban hol van gyakornoki lehetőség és az alapján válassz. Utána 2. szempont lehet a közelség is, ha több lehetőséged van.

Egyetem presztízse szerintem a legkevésbé releváns, sok esetben a tanulón múlik hogy mire viszi majd később. Ill. nem feltétlen az számít jó egyetemnek ahol 90%-os bukási aránnyal rendelkezik és csak egy kis része tudja elvégezni.Meg a munkahelyek többsége nem fogja nézni melyiket végezted el.

Kollégium is fontos szempont lehet, de ha sok tanulmányi pontod van és előnyös helyzetben vagy akkor bárhova bejuthatsz ami a kollégiumot illeti.

Az hogy 18-20 évesen le lehet-e szakadni, hacsak nincs nagyon erős anyagi támogatottság, képtelenség(iszonyat magasak az ingatlan árak) de akkor viszont nem jönne szóba a kollégium. Valahogy ez a kettő nem passzol szerintem.

Én most a gyakornoki/diákmunka lehetőséget jelöltem meg, mert ez egy olyan szempont, amire bevallom a felvételikor egyáltalán nem gondoltam bele és utólag bánom. Az elsőnek igaza van abban, hogy ez szaktól és szakiránytól is függ, de szerintem nagy átlagban elmondható, hogy sokat jelent a gyakornoki munka (hogy hol végzed, mivel foglalkozol, hogyan állnak hozzád, milyen tapasztalatot szerezhetsz, milyen kapcsolatokra teszel szert, milyen feladatokba láthatsz bele stb.) és Budapesten a legtöbb szakkal azért több lehetősége van az embernek. Szerintem ma már sokszor nem is feltétlenül a diploma a lényeg, hogy milyen tudással rendelkezel vagy hol végeztél, hanem a szakmai tapasztalaton van a hangsúly és az egy nagyon jó ajánlólevél, ha egy jó munkahelyre kerülsz be már egyetemistaként. Úgyhogy én ezt a szempontot egy picit összekapcsolom Budapesttel, de ez sok mindentől függ és nem törvényszerű.

Második helyre tenném az egyetemet, de nem feltétlenül a presztízs miatt. Szerintem szakhoz köthető dolgokon felül (mint pl. mintatanterv, szakirányok, oktatók, a képzés minősége stb.) érdemes utánanézni pl. az egyetem kapcsolatainak (pl. külföldi részképzések, ösztöndíjak, versenyek vagy szakmai gyakorlat szempontjából), a nyelvtanulási lehetőségeknek, egyetemi programoknak, szakkollégiumoknak, sportolási lehetőségeknek stb., bármi ami számodra releváns.

Harmadik helyre tenném a kollégiumot, mert nyilván a lakhatás nem utolsó szempont, de szerintem óriási különbségek talán már nincsenek a különböző egyetemek kollégiumai között.

A legvégére tenném az elhelyezkedést, a várost és az önállóságot. Szerintem ezek szubjektívak, kevésbé fontosak vagy nincsen döntő szerepük. Például az önállóság igazából mindig előjön ha nem a lakhelyeden tanulsz tovább és nem a szüleiddel élsz, de még akár akkor is fejlődsz benne pl. egyetemi ügyintézés kapcsán, tanulás során, kommunikációban stb. Az elhelyezkedés max. anyagi szempontból lehet fontos pl. be tudsz-e járni vagy meg tudsz-e fizetni egy albérletet amennyiben nem kapsz kollégiumot, vagy mennyire bízol a koliban, mennyire szeretnél távol lenni a lakhelyedtől stb. A város pedig megint nagyon szubjektív, attól függ hol és milyen környezetben érzed jól magad, mire van szükséged és igényed.

Attól függ melyik képzési szintre. Alapképzésre csak és kizárólag jó "oktatóegyetem" (régen főiskola) a javasolt - a presztízs és rangsorok meg főleg kutatási tevékenység alapján állnak össze. Hiába vagy megáldva a legelismertebb magyar pszeudokantopszichobiológia kutatóval, ha neked a sima biológiát sem képes senki jól elmagyarázni, csak valami PhD hallgatót küldenek be órát tartani aki már 10 éve csinálja a doktoriját és csak nyögdécsel. Számos olyan eset ismert, hogy az "elit" gimiből elmennek a gyerekek a BME-re, Corvinusra, ELTE-re (mert hát elit gimiből elit egyetemre), aztán ledöbbennek, hogy milyen szar a szaktárgyak tanítása - mert hát sok esetben tényleg szar, az egyetemnek csak púp a hátán ez a sok okoskodó diák, míg kevésbé nívós helyeken esetenként jobban fel vannak készülve a teljes ismeretanyag részletes kivesézésére, tanítására. Arról nem is beszélve, hogy egy másodvonalbeli intézményben jobban ki lehet lógni az átlagból felfelé, így jobbak az esélyek ösztöndíjakra, ERASMUS-ra.

Mesterképzésen már lehet morfondírozni, hogy inkább olyan képzést keresel amin jól lehet valami szűkebb területre specializálódni (a kisebb egyetemek jellemzően ezt csinálják) vagy olyat ahol tényleg el tudsz már beszélgetni X Y tudományterület császáraival (ez meg valóban az elit intézmények sajátja). Doktorin meg meg kell próbálni bekerülni a legjobb egyetemekre, ez nem is kérdés. Osztatlan képzések nyilván máshogy működnek, de abból nincs is olyan sok, hogy ne tudnának normális minőséget biztosítani a legtöbb helyen.

Oktatóegyetem: sok tanárt és mestertanárt foglalkoztat, s az oktató/hallgató arány is magasabb, még ha alacsonyabb is a magas tudományos fokozattal rendelkezők aránya és nem is járnak élen kutatásokban (bár ez nem feltétlen kizáró ok).

Kutatóegyetem: az oktatásban a hatékonyság a fő szempont, akár 4-5-6-700 fős kurzusok, kevés kontakt és gyakorlat az alapképzéseken, de saját publikációs hálózat, sok doktori képzés és hallgató.