Semmelweis egyetem ÁOK lehetőségek?

1. Ez rajtad múlik. Ha jól, rendszerezetten tudsz tanulni, akkor simán. Az eleje picit húzósabb, mert más jellegű technikát igényel mint a középiskolai tanulás, nyilván sokkal nagyobb hatékonysággal kell tanulnod mert a tananyag sokkal nagyobb, az idő pedig szűkös. A másik, hogy a hirtelen jött szabadság (ti. vizsgaidőszakig alig van számonkérés vagy ha igen, annak sincs következménye) sokakat megrészegít, így az önfegyelem és szigorú időbeosztás nagyon hasznos. De nem lehetetlen, sokaknak sikerül. Én pl büszke vagyok rá, hogy úgy végeztem el a hat évet, hogy egyszer sem tanultam éjszakába nyúlóan, és ez biztosan a folyamatos készülés és rendszerezett tanulás áldásos hatása.

2. Amikor szeretnél, senki nem gátol meg hogy diákmunkát végezz és beülj a teszkó pénztárba (fun fact: nem egy évfolyamtársam tartotta így el magát). Második félévtől van ösztöndíj, most nem tudom az összeget, nekünk nevetséges volt. Később tanulmányi eredménytől függően plusz ösztöndíjat tudsz pályázni, no de itt már a kikapcsolódás rész zavart szenvedhet, mivel ilyenkor illik némi pluszt is letenni az asztalra, pl közösségi munka, kórházi munka vagy kutatás (TDK). Önmagában a jó tanulóság annyira sok plusz pénzt nem hoz.

3. Ez egyéni, hogy kit mi és hogyan terhel meg. Engem maga az egyetem és tanulás nemhogy nem terhelt, de imádtam a tanulást és nyomást. Sokkal jobban teljesítettem, mint korábban bármikor. TDK-ztam hamar, és szívesen áldoztak sok időt a szabadidőmben erre. Ami engem megterhelt, az a klinikai légkör és sokszor az egészségügyi személyzet hozzáállása (betegekhez, egymáshoz). Nem bírtam az emberek szenvedését nézni (a leggondosabb ápolás mellett sem), a fájdalmat, egyszerűen nem tudtam magam elzárni ezektől. Harmadéves gyakorlatomat kardiológián töltöttem, transzplantációra váró betegek között. Több beteget nagyon megkedvelték, és a szívem facsarodott bele hogy tudtam, egyikük sem fog kapni soha szervet az életkoruk és társbetegségeik miatt. Láttam egy fiatal kamaszlányt, attól a ponttól hogy relatíve jó állapotban bekerült és hosszú agónia és leépülés után végül meghalt. Ezekkel fokozatosan meg kell tudni küzdeni, el kell ezeket zárni, nekem soha nem sikerült.

Egyik praktizáló ismerős mondta, hogy rosszul közelíteni meg, mert nekem a beteg Juli, neki pedig 35 éves nőbeteg X és Y betegséggel. Ez nem jelenti azt hogy érzéketlen az így gondolkozó orvos, de olyan fokban nem szabad arcot tenni a betegekhez, ahogy én csináltam. Igaza volt. (Bocs a hosszú kommentért, de szerintem ez a problémakör nagyon fontos egy orvosin.)

4. Van. Buliktól kezdve külföldi tanulmányutakon át sítáborig minden.

Még kiegészítés a 2. ponthoz: természetesen orvosként a diploma kézhezvétele után dolgozhatsz, előtte meg ami belefér a tanulás mellett. Kiskapuként van lehetőség azt hiszem ötödévben kiegészítő mentőtiszti képzést végezni, amivel hatodévben már dolgozhatsz mentőautón. (Anno a megítélése mentőtiszt/mentőorvos körökben igen vegyes volt, sokak szerint az orvostanhallgatók gyorstalpaló képzése nem elég mentőre engedni őket, de a mostani kritikus eü dolgozó hiányban már lehet hogy más a hozzáállás. A lényeg hogy a lehetőség talán még van.)

Még egy: Több beteget nagyon megkedveltEM

1: Van

2: 6 éves az egyetem, az után. Esetleg 4. évtől kis alkalmi munkákat is be lehet vállalni, az előtt nem ajánlom.

3: Egyéntől függ, engem pl. erős közepesen, mást meg lehet kicsit, de olyanok is vannak akik rengetegszer sírnak a vizsgaidőszak alatti stressz/bukások miatt.

4: Vannak egyetemi programok, amiken akár szervező is lehetsz, ha belépsz az IÖCS-be (majd úgyis megtudod mi az)

"1. Van annyi szabadidő, hogy heti egyszer legalább ki lehessen kapcsolódni?"

Többször is. Én verseny sportoló voltam gimiben végig, utolsó évben hagytam igazából, de versenyekre meg az orvosi mellett is jártam. Ami egyenlő azzal, hogy edzésekre is kellett járnom rendszeresen.

2.félevben ismerkedtem össze a barátommal, és bele is annyi energiát tudtam fektetni amennyit megerdemel.

Az időbeosztás a kérdés, illetve a barátom is orvosira jár, így egyikünknek sem volt fura ha napokig a tanulás miatt nem tudtunk találkozni.

"2.Mikortól lehet pénzt is keresni?"

Amikor elkezdesz dolgozni. Én 2.evtol dolgoztam apukám mellett a rendelojeben, ez nyilván nekem is segítség volt, illetve csak heti 1x mentem segíteni neki a mutetekhez, szóval így megoldhato volt.

3.evtol kezdtem segedapolokent dolgozni, itt is rugalmasak voltak, akkor mentem amikor akartam, a társaság pedig nagyon jó volt.

"3. Mennyire megterhelő lelkileg?"

Függ attól, hogy hogy állsz hozzá és hogy milyen osztályokon dolgozol. Én sose voltam olyan érzelmes típus, nem tudtam mit kezdeni azzal ha valaki sír, de amikor gyerekosztalyra mentem gyakorlatra és felkuldtek gyermekonkológiara az már kicsit sok volt számomra is. Azon kívül, hogy ott döntöttem el, hogy engem a gyerek vonal érdekel elsősorban.

"4. Van lehetőség egyetemi programokra?"

Persze. Kérdés, hogy mennyi időd van rájuk.