Lehetőségem adódott, hogy belevágjak az egyetembe. Anyám csak hezitál. Mi tévő legyek? Bővebben lent!

Szeretnék egyetemre járni, tanulni, okosodni. Középsuliban jó tanuló voltam. Sokszor az én ellenőrzőim, dolgozataim voltak a legjobbak az osztályban(kémia, technológia), de anyámék meg sem dicsértek, figyelemre sem méltatták. Tanárok is csodálkoztak, hogy miért nem megyek tovább tanulni, de én csak annyit tudtam ehhez hozzá fűzni, hogy az anyagi hátterünk nem engedi meg azt, hogy én egyetemre járhassak. Szerintem alig várták, hogy befejezzem az iskolát, és elmenjek dolgozni, és hogy ne keljen fizetniük a középsuli költségeit. Itt ahol élek nincs semmi munkalehetőség. Mehetsz max. napszámosnak, vagy vállalhatsz valami fizikai munkát megszégyenítően alacsony bérért. Én is voltam már napszámos, és tudom, hogy milyen az. Nem a legkellemesebb munka fajták egyike. Meg is értettem a szüleimet, mivel nincs pénzük, ezért nincs miből engem suliba járatni. Egyszer apámék úgy határoztak, hogy ők most autót vesznek. Fel is vettek egy szép hitelt, mivel nem állt annyi összeg a rendelkezésükre, hogy autót vásároljanak. Erre bezzeg megvolt az eszük. Ha az én fiamról, lányomról lett volna szó, akkor biztosan nem egy autót vettem volna, hanem a hitelből támogattam volna őt, hogy elérje amit akar az életben, ha már a szülők nem akartak semmit sem elérni. Édesanyámnak, édesapának is megvolt a lehetősége, hogy tanuljanak, de ők a munkát választották. Mindegy, hogy milyen munka, csak munka legyen. A tovább tanulás lehetősége kb.fél éve merült fel, mikor a nagy szüleim eladták valamennyi szántóföldjüket, hogy apámék kifizessék a felvett hitelt+maradt is az összegből. Az egész összeget elkaptuk, mivel egyszer kicsúszott a számon, hogy most van pénz , akkor elkezdhetném az egyetemet. A nagyszülők ennek nagyon örültek, ezért is adták ide az egész összeget, hogy elkezdhessem az egyetemet. Apám benne is volt, anyám meg csak annyit mondott, hogy minek nekem egyetem...... Úgy jött ki, hogy az csak az okosoknak való......El is csendesült a téma, erre egyszer egy nagyon jó hír ütötte meg a fülünket. Amit kinéztem szakot az sajnos nem magyarul folyt volna, hanem szerbül. Mivel itt élek Vajdaság szívében, ezért már elég jól beszélem az adott nyelvet. Itt ahol élek, indult egy ösztöndíj féleség, hogy ha idegen nyelven kezded a sulit, akkor ha megfelelsz a feltételnek, akkor minden hónapba X támogatást kapsz+ ehhez hozzácsapódik az állami ösztöndíj, ha sikerül a felvételi, és bevesznek az adott szakra. Szóval nekik nem kellene támogatniuk az ő pénzükkel, elég lenne ha a félre rakott összegből, ha szűkösen állnék, akkor ahhoz hozzá nyúljanak. Nem tudom, hogy mikor lesz még ilyen lehetőségem , hogy belevágjak az egyetembe. Most van is kedvem hozzá, meg biztos nem azért járnák egyetemre , mert az vagány dolog, meg bulik 1000rel, hanem azért, hogy tanuljak, és hogy valamire vigyem az életbe. Ma is szóba került, anyám annyit fűzött hozzá, hogy majd meglátjuk. Nekem nem látni, hanem tudni kell. Júniusba lesz a felvételi, már most elkezdtem rá készülni, hogy minden sikerüljön, erre meg ő ilyennek rontja el a kedvemet. Már kezd elegem lenni, 22 éves vagyok, szeretnék már magam dönteni, hogy mit is akarok kezdeni magammal. Az autó vásárlás meg már megint szóba került, ezt elakarják adni, és majd akarnak venni másikat. Gondolom a félre rakott összegből is akarnak majd elcsippenteni, de ezt tagadják......