Magyar szakosok! Mennyit kell olvasnotok? Tényleg napi több száz oldal? (Könyvek)

SZTE-n vagyok magyar szakos. Vizsgákra rengeteget kell olvasni, embertelen mennyiséget. Ha van eszed akkor év közben ár elkezded olvasni őket. Aztán a többi tanár függő. Van aki szemináriumokon alig ad fel valamit van aki pedig hétről hétre 500-600 oldalas könyveket vagy szakirodalmakat ad fel. De nem rossz.

Felvettek valahova magyar szakra?

Nem. Szemináriumon kiosztják mit mikorra kel elolvasnod. A vizsgákra az olvasmányok fent vannak a tanszéki honlapokon. De mindjárt belinkelem neked az SZTE-n mondjuk...az összehasonlító irodalomtudomány tanszék olvasmánylistáját.

[link]

Itt van egy, pár tantárgyra osztva.

Én irodalmat tanítok az egyik magyar egyetemen, de azért annyi olvasnivalót adok fel, amennyit én magam is el tudok olvasni. Emlékszem, diák koromban a heti 20 regény irreális és brutális volt - nem is tudtuk elolvasni, csak gyorsolvasással átfutni, vagy a "100 híres regény"-ből megnézni a tartalmát.

Természetesen a műveltséghez alapos olvasottság szükséges, és ezt az ember egyetemi évei alatt alapozhatja meg. Az a baj, hogy ma már a gimnáziumokban alapművek ismeretét sem követelik meg, ezért elég nehéz dolguk van az egyetemi oktatóknak is.

Vannak olyan regények, amelyek egyszerűen nem jönnek az ember kezébe, míg mások igen. Szerintem azért kellene, hogy egy részük választható legyen. Pl. az egyik kollégám szerint dög unalom Kunderától a Lassúság, szerintem pedig roppant izgalmas. Éppen ezért én pl. feladom történetesen Kunderától mindenkinek A lét elviselhetetlen könnyűségét, és egy másikat, amelyet maga választ.

Sok egyetemi oktatótól hallom, hogy "nekünk is el kellett olvasni egy rakással, olvassanak a maiak is." Egyszer megkérdeztem tőle, hogy ő vajon elolvasott-e mindent, erre rávágta, hogy "dehogy! Az fizikai és szellemi képtelenésg lett volna." Ezért vagyok azon a véleményen, hogy REALISZTIKUSAN kellene tervezni, és feladni az olvasandókat, s akkor mindenki jobban járna, a tanár is és a diák is.

Az viszont durva volt, amikor egy filozófia (etika) órán feladtam újraolvasásra Dosztojevszkijtől a Bűn és bűnhődést. Majdnem megvertek a filozófus hallgatók, majd közölték, ők olyan vastag könyveket nem olvasnak. Ettől köpni-nyelni nem tudtam. Majd amikor ez egyik megkérdezte hangosan egy társát: "Azt nem filmesítették meg?" És a válasz igen volt, akkor hozzátette. "Ja, akkor olvastam."

Szerintem senkinek sem könnyű, de a realisztikus olvasmánylista lenne az ideális.