10-es vagyok az, , új" sulimba bejáró (45 perc busszal) Korán kell kelnem és az osztálytársaimmal se jövök ki, de még a tanáraim se az igaziak. Az egésszel az a problémám hogy tudnék sulit váltani, de a szüleim nem engedik. Hogy vehetném rá őket?

Szia! Ne haragudj, látom hogy már nem mostani a kérdés, de azért írok.

Én ugyanilyen helyzetben voltam, 4 évig maradtam abban a suliban (5 éves lett volna, olyan szakra mentem). Az osztálytársaimat nem bírtam, aki csóróbb volt (pl. én) azt folyton leszólták, a tanárok közül is sokan pikkeltek rám. Sokat is kellett utaznom. Belefáradtam. Már a második év végén szóltam a szüleimnek, hogy ez így nem okés. Nem figyeltek rám. Olyannyira elfajultak a dolgok, hogy tiszta lelki beteg lettem, és komoly dolog volt - nem ilyen "rájátszás" amit sokan csinálnak, hál isten hogy már kint vagyok ebből a helyzetből. (Képzeld el a négy év alatt mennyi megaláztatás ért, meg minden)

Tehát 2 év után is tudtam, hogy ez lesz a vége. Nem engedték hogy otthagyjam a sulit. De nem adtam fel, folyton felhoztam a témát (sokszor még azt is megkaptam - nem vagyok normális stb. így szó szerint), hiába mondtam hogy már nem bírom :S

Végül rávettem őket. Nagyon nehéz volt, rengeteg veszekedés volt az ára, ráment két évem, idegileg - lelkileg teljesen legyengültem, közben az önértékelésem, önbizalmam a föld alá ment le (osztálytársak miatt), talán sose leszek már ugyanaz az ember aki voltam.

Nálam az volt a baj, hogy eleinte féltem a szüleimmel szembeszállni, ha kiabáltak utána csendben maradtam. Ma már tudom, hogy nagy hiba volt. Ki kellett volna állnom a saját érdekeimért. Úgy ahogy az utolsó évben tettem. Azóta másik suliba mentem, és tanulmányaim legjobb évét töltöm itt, nagyon jó osztályom van, utaznom sem kell - helyi suli :))

Ha még mindig ebben a helyzetben vagy,

annyit tudok mondani NE HAGYD MAGAD! De nem lesz könnyű ezt tudnod kell! Ha kell mond el 100-szor, hogy mit akarsz, ha kell akkor mégtöbbször! A szüleid ha meg is értik, csak később fogják. Az enyémek is mostanra már rájöttek, hogy mekkorát hibáztak, de sose fogják bevallani, bocsánatot meg főleg nem kérnek. Szeretnek, és jót akartak, tudom, de nem így kellett volna.

Sok kitartást és erőt kívánok Neked!

19/Lány