Szerintetek lehetek magántanuló? Anyukám mit szólna?

Minden gimnázium minden évfolyamában van olyan diák, akit kirekesztenek a többiek, hol ezért, hol azért, és magántanuló szeretne lenni... de annak sokkal több a hátránya, mint az előnye. A magántanulói jog kérvényezése nem 5 perces procedúra, és nem is biztos, hogy te megkapnád, mivel, mint mondottam, naponta 125 gyerek találja ki, hogy magántanuló akar lenni. Ráadásul ugyanannyit kéne tanulnod, sőt többet, kimaradnál a közösségi életből, teljesen elkényelmesedsz és aszociális leszel. Szóval nem lenne sok haszna a dolognak.

De azért elmondok még valamit. Az én öcsém sokkal betegebb volt, mint Te, autista, súlyos viselkedési zavarai voltak, nem tudott beilleszkedni, nem tudta kontrollálni magát, nem értett sok mindent, ráadásul állandóan allergiás meg asztmás rohamai voltak, folyt a nyála, és nagyon látszottak is rajta a betegségei... és tudod ki segített neki? SENKI! Bántották (fizikailag is), csúfolták, gúnyt űztek belőle, kinevették, a tanárok meg magasról lesz*rták. És az a nyeszlett, hatalmas szemüveges, síró kisfiú, akinek egy barátja sem volt, végigjárta így az általános iskolát, a város legsznobabb gimnáziumát, mindenhol kitűnő eredményekkel, valamint két egyetemet, nemrég szerezte meg a második diplomáját...

De ha ez sem győz meg, elmondom a saját történetem is. Tipikus sztori, gimi első év, minden lány szupercsini, szupermenő, szupercuki, király cuccokkal, sok baráttal... én meg odamentem a faluból egyes egyedül, a szakadt, régi rongyaimban, fiúsan, szemüvegesen, pattanásosan, kövéren... nyilvánvalóan senki hozzám se szólt, de ha igen, akkor csak csúfolódtak, gúnyolódtak, stb... első sulibulin minden lányt felkérnek táncolni, csak engem nem... jönnek a válaszreakciók, agresszió, depresszió, rohamok, iskolakerülés, magántanuló akarok lenni, stb... jobb lett tőle? baromira nem. Aztán szép lassan rájöttem, hogy csak meg kell találni a normális embereket, és közeledni feléjük, a gyökereket meg le kell sz*rni. Utolsó évben már gyakorlatilag az egész osztállyal jóban voltam, pár emberrel azóta is közeli barátok vagyunk. Nagyon hiányzik a társaság, a közös mókák, az egész hely maga. Ráadásul ballagáskor már én néztem ki a legjobban a lányok közül... szóval igazán nagy hiba lett volna pár piszkálódás miatt megfosztani magam ennyi jótól.