Hogyan lehet önköltséges képzésről államira menni?

Az nem hátrányos helyzet, hogy nem tudod kifizetni a tandíjat. Erre azt mondják, hogy akkor ne menj egyetemre.

Ha önköltséges leszel, akkor kimagasló(és ez alatt tényleg kimagaslót érts) tanulmányi eredménnyel átvehetnek államira, legkorábban a második félév után.

Diákhitelt ne vegyél fel, egy volt tanárom mondta, hogy 30 évesen is fizette, nem volt feldobva a témától.

Amúgy engem is egyedül nevelnek, mert az egyik szülőm meghalt. Ha a kérdezőnél is ez a helyzet, az igenis hátrányos helyzet, mert félárva. De amúgy se rózsás.

Amúgy igen, teperned kell, kérvényezni kell, HA MEGTUDOD, HOGY KIPOTTYANT EGY KÉT ÁLLAMIS. Ha szabadul fel hely, csak akkor lehet pályázni a helyükre.

Köszönöm szépen, nem vagyok hülye! És mivel én ismerek olyat, aki átkerült költségesről államira, tudom, hogy úgy van. Szóval igen, ilyen téren a hátrányos helyzet fogalmát kívülről fújom... Gyermekvédelmiért jár plusz pont, kedves kérdező, azt tudod?

A diákhitelt meg tényleg csak végső esetben...

Még mindig a 17%-osra lepontozott vagyok, aki mondjuk eléggé informált már a felsőoktatásról, mivel már egy ideje benne vagyok (végzős vagyok), és mindennek utánajártam. De ha nem hisztek nekem, járjatok utána. Mindig ezt tapasztalom, a csoportom is semmibe vesz, ha nekik nem tetszőt írok, de mindig nekem lesz igazam, akkor meg rinyálnak. Mindegy, én megmondtam.

Lehet azért mert hülyeséget írsz?

A diákhitelen csak minimális kamat van, akkor mit számít hogy most fizetsz ki 300-at félévente, vagy majd egyetem után, szinte olyan ütemben, ahogy te akarod?

Ha mindenki ennyire erőlteti, menjetek bankba dolgozni, azok ugyanezt csinálják - etetik a népet, hogy jó lesz, de mindig a hitellel van az egyik legelső baj.

Nekünk se rózsás az anyagi helyzetünk, ha nem kerültem volna be államira, nem az egyetemen kezdtem volna, hanem OKJ-n, és utána újrapróbáltam volna, plusz pontokkal. Mert én és a családom is ellene vagyunk a hiteleknek, mert ki tudja a mai világban, hogy mi lesz holnap. De nyugodtan erőltessétek tovább a diákhitelt, de én akkor is sok olyat hallottam, hogy emberek életét keseríti. Erről ennyit, én csak óvni akartam a kérdezőt, mert együtt tudok érezni vele. És nem írok mást, mert úgysem ért velem senki egyet ennél a kérdésnél.

Ja, és azt nem értem, hogy miért ragad le mindenki mindig egy dolgon... A lényeget meg persze nem nézi a kutya se. Mert hogy nem az volt a lényeg, hogy a diákhiteles tanácsomba belekössetek, az fix.

A kérdésre is válaszoltam, azt persze le se ... magasról.