Nem akarok idén érettségizni, nem tudom mi legyek?

De nem tudom mit akarok utána.

Azért, mert utána nem akarok egy senki lenni.

Értem amit mondotok, de az a baj, hogy már évek óta nyűglődöm ezen, nem tudom mit kezdjek magammal. Ha érettségim lesz, akkor sem fogom tudni... Kicsit úgy érzem, hogy ez egy olyan napirendi pont szerű dolog; csak az a lényeg, hogy ki legyen pipálva. :/ Nagyon félek attól, hogy mi jön ez után. És úgy szoktam nekifutni, hogy sikerül, és nem csak, hogy meglesz, de egyenesen a lehető legjobb legyen. Illetve régen ez volt. Most máshogy van. Nincs motivációm, ami konkrét célként lebegne előttem. Nem tudom mit tegyek. A szüleim mérnökök, de nekem semmi érzékem a matematikához, fizikához, kémiához...(Tényleg nagyon szenvedek a jobb jegyekért.) Mindenki valami nagyszerű dolgot csinált, vagy csinál. Még az öcsém is tudja mit akar. Csak én nem. És nem látok változást, maximum negatív irányba. Mintha egy végtelen, sötét alagútban rohannék, aminek a végén nem ragyog már a fény, de azt sem tudom, merről jöttem, sosem fogok kijutni... Nem akarok bölcsész lenni, sem tanár, sem közgazdász. De nem tudok olyan jó lenni, mint ők. És ez nagyon fáj. Én teljesen más dolgokban vagyok jó, de arra meg olyan furán néznek. Nem tudom mit kell tennem. Nem tudom a következő lépést.