Megéri orvosnak tanulni?

Még mindig megéri.

Ha meg eleve azt tervezed, hogy külföldön dolgozz, akkor külföldön is elvégezheted az egyetemet.

Millió szakvizsgát tehetsz utána, anatómustól a repülő orvosig.... Ha külföldön ledolgozod, attól még vissza tudod fizetni!

Ha szeretnél orvos lenni, legyél az-én állatorvos szeretnék lenni :)!

Nehéz kérdés. Rezidensként dolgozom itthon, és annak ellenére, hogy imádom a munkámat és sosem választanék mást, azért látom a hátrányait rendesen.

1. Ha valaki nem elég stabil lelkületű, az egyetem eléggé ki tudja nyírni. Baromi nagy a nyomás, hiszen egyéb szakokkal ellentétben itt nem tudod a tárgyakat összevissza tologatni. Egy csúszás még belefér, azt még megúszhatod ráfizetés nélkül, de több nem. A suli mellett nem tudsz dolgozni, mert nincs rá időd (vagy ha mégis sikerül valamit, tuti, hogy a tanulás rovására megy), így gyakorlatilag egész idő alatt a szüleidtől (vagy valakitől) függsz anyagilag. Ráadásul hiába mész államilag támogatott képzésre, a könyvek, az eszközök meglehetősen sokba kerülnek.

2. Hiába kerülsz be az egyetemre és tervezed el, hogy te pl. xy helyen leszel szívsebész, ha a 6 év után ott éppen nincsen hely. Munkalehetőség az mindig van szerencsére, csak ugye kérdés hogy milyen szakirány és hol.

3. A fizetés szinte vicc kategória, bár azért erősen függ attól is, hogy hol dolgozol. Nekem a nettó bérem (azaz amit kézhez kapok) 134 ezer forint havonta, ez az alap elvileg, minden rezidens hivatalosan ennyi fizetést kap. Ehhez jöhet még hiányszakmapótlék, Markusovszki-ösztöndíj (amihez persze alá kell írni, hogy itt maradsz x ideig), bizonyos szakoknál veszélyességi pótlék. Szinte mindenhol kell ügyelni, nekem speciel havi 4-et, az érte járó fizu megint csak elég nevetséges, nagyjából diákmunka szintjén mozog az órabér. Arról nem is beszélve, hogy amíg nem önállóan ügyelek, hanem csak "subolok" (gyakorlatilag pont ugyanúgy dolgozom, mint az ügyeletes) semmit nem kapok érte. De legalább vagyok olyan szerencsés, hogy másnap hazamehetek ügyelet után. Van olyan volt évfolyamtársam, aki havi 6-ot ügyel és másnap sem mehet haza. Sőt, van olyan munkatársam, aki azért jött egy másik intézményből, mert havi 9-et ügyelt szintén úgy, hogy másnap nem volt szabadnap. Azt már szinte mondanom sem kell, hogy a pénteki és szombati ügyeletért nem jár plusz szabadnap..:D

Aztán még vannak olyan kis apróságok, mint hogy valakivel a kórház ki akarta fizettetni a KÖTELEZŐ tanfolyamot. Érted...el kell menned egy kötelezően előírt tanfolyamra azért, hogy hivatalosan is végezhess transzfúziót (amire természetesen szükséged van a mindennapi munkádhoz), és közli veled a kórház, hogy akkor legyél kedves kifizetni azt a röpke 30-50 ezer forintot érte. Hát mi ez, ha nem vicc kategória?

Egyik barátnőmnek meg a kötelező mentős gyakorlatot a szabad hétvégéin kell elvégezni azért, hogy minél hamarabb beállíthassák ügyelni.

Jah, és hiába tart 4-ig a munkaidőd, van, hogy ott kell lenni 5-ig, 6-ig, de persze a túlórákat megint csak nem fizeti ki senki.

4. Az hagyján, hogy az anyagi megbecsültség katasztrófa, de sajnos lassan az erkölcsi is. Kezdem azt gondolni, hogy ma már nem sok tekintélye van egy orvosnak. Néha úgy beszélnek a betegek, mintha a seggükből rángattak volna elő. Hiába teszel meg mindent, igyekszel, ahogy tudsz, fel van háborodva, ha várni kell. Mert ugye azt gondolja, hogy egész nap csak a feneked vakarászod és kávézgatsz...

Holott rendszeresen előfordul, hogy az otthon elfogyasztott reggelim után akkor jutok először kajához, mikor hazaérek délután 4-kor.

Emellett mindenki azt gondolja, hogy folyamatosan tömik a zsebed pénzzel... Jönnek a szokásos "nem láttam még szegény orvost" megjegyzések. Egyszerűen képtelenek elképzelni, hogy a beteg nem nyomják tele minden orvos zsebét húszezresekkel.

5. Tényleg szomorú, hogy mennyire nincs pénze a kórházaknak. Észre fogod venni, hogy hónap vége felé mondjuk nincsen kéztörlő... Ezer éves szar eszközökkel, berendezésekkel kell dolgozni, sokszor lepukkant környezetben.

Szerintem az belátható időn belül nem kell sok javulásra számítani. Mindezek ellenére én elvagyok, nem tervezem azt, hogy külföldre megyek. De ebben nagy szerepet játszik az, hogy a szüleim mindig is tudtak/tudnak támogatni, vagyok olyan szerencsés, hogy a felnőtt életem egy saját lakással kezdhetem.

Ha ez nem lenne és saját magamnak kellene a 134 ezer forintos fizumból még egy 40-50-60 ezres albérletet is fizetnem, lehet jobban meggondolnám a dolgot.

Utolsó vagyok. Azért hogy az előnyeiről is írjak valamit:

1. Baromira tetszik, hogy nem unalmas és egysíkú a munkám. Minden beteg, minden eset más, ez számomra nagy pozitívum.

2. Mikor véletlenül valaki mégis elismeri a munkámat, pl. azzal, hogy őszintén megköszöni, az tényleg baromi jó érzés.

3. Mindig van hova fejlődni. A főbb szakirányokon belül is rengeteg irányba lehet specializálódni, mindenki meg tudja találni a hozzá leginkább passzoló dolgot.

4. Mindig lesz munka. Olyat nem nagyon tudok elképzelni, hogy egy végzett orvos SEHOL ne találjon állást.

5. Van előrelépési lehetőség. Persze, baromira meg kell küzdeni, de azért van remény a jobb életre.

ilyen alapon Magyarországon semmit sem éri meg csinálni

gondolj a tanárokra, mindenféle eü-i dolgozókra,stb

ha jól akarsz keresni, legyél politikus

nem tudom, mennyire reális, de akár még az is lehet, hogy mire végzel, eltörlik ezeket a szerződéseket :)