Az orvosi munka mennyire gondolkodós?

Azt, hogy megérné-e orvosnak tanulni, senki nem tudja megmondani. Rögtön rávágnám, hogy eszedbe ne jusson, de nem ismerlek. Nem tudom, milyen személyiség vagy, mik a céljaid az életben, milyen a világnézeted. Pedig - így ötödéves, kissé kiégett hallgatóként - ezeket is fontosnak tartom belekalkulálni.

A House-t felejtsd el, köze nincs a valósághoz, bár érdekes betegségek is vannak benne, amelyeknek utánanézve legalább tanulsz (főként harmadévben érdekes). De az általános történet nem az, hogy bejön a beteg, és azon kell gondolkoznom, hogy húú, hogy amiloidosisa van, vagy erythema nodosum leprosuma stb.

Inkább bejön a tipikus beteg, magas vérnyomása van, cukorbeteg, szívelégtelen, dekompenzálódott, nem szedi a gyógyszereit, ezért fullad, kezeljük meg, él még egy darabig.

Annyira ritkán érkeznek érdekes betegek, hogy az ember el is butul, mivel a tudása nagy részét nem használja.

Persze amikor meg érkezik egy komplikáltabb eset (mondjuk 1000-ból 1), akkor meg vakarod a fejed, hogy hol is kéne kezdeni, mi lehet a gond. Szóval elég kiábrándító. A mindennapos problémákról nem is beszélve: munkakörülmények, eszközhiány, hálátlan betegek és megbízhatatlan munkatársak... Persze van kivétel, de ez a magyar eü. nagy általánosságban.

Mondom ezt úgy, hogy én második helyemen dolgozom (Pesten, kiemelt) kórházban ápolókén, szóval van rálátásom a mindennapi betegellátásra.

Persze az agyi paraziták amelyek lappanganak 20 éve mindennaposak:)

Ne nevettess már...

Ha csak azt nézed akkor doktor house se csak ezt csinálta hanem muszáj volt a rendelőben is dolgoznia... Egyes esetekkel meg úgy keresték fel őt óriási távokat megtéve amerikában ahol a népszám nem 2x-ese a miénknek.

Ez mondjuk akkor lenne reális ha németországban lennél a legelitebb kórházban és te lennél ott a fő fő zseni... mert ha megnézed doktor house nem sima doktor hanem elég speciális és az érdekes eseteket csinálja, nem műt se semmi:)