26 évesen érdemes, vagy egyáltalán lehetséges főiskolára jelentkezni folyamatos munka mellett?

Koma, nem olvastad el figyelmesen, amit írtam:

"Akkor első lépésben szedd össze magad."

Ha ez sikerült, csak akkor mehetsz tovább. Enélkül semmi értelme.

5-ös vagyok.

Lepontoztatok, na mindegy, sz@rok rá (mint ahogy általában az embereknek a nézeteimről alkotott véleményére). Tanult ember vagyok, és jópár dolgot kipróbáltam az életben (meló és egyéb téren is). Jelenleg sikerült azt megtalálnom, amit szeretek csinálni, még ha másodállásban is jelenleg (de hosszabb távon nekem ez az "utam") Nem kell szépíteni, taxis lettem végre (igen, diplomával, nyelvvizsgával stb-vel TAXIS). Szeretem csinálni, és ezt látják az utasaim is. Az előítéletek ellenére nem egy könnyű munka, és nem minden taxis hiéna. Sokat vagy kint az utcán, fagyban, hőségben, nappal, éjszaka, és annak ellenére, hogy sokan sokallják azt, amit a taxióra kiír, nem sok pénz van benne, mert nagyon sok a kiadás (az üzemanyag csak egy része, adózni kell, autót karban tartani, évente szigorított vizsgára vinni, váratlan eseményeket bekalkulálni, stb stb stb). De nem is meggazdagodni akarok belőle, hanem megélni (elkavillázni azt a max 50-60 évet, ami még hárta van). Ezt mondtam is egy utasomnak (arrafelé terelődött a beszélgetés) az utazás végén, hogy megélni szeretnék, így 2000 forintot kérek szépen (annyit mutatott a taxióra, ami nincs megbuherálva, rendesen hitelesített). Mondtam, ha meggazdagodni akarnék, akkor el se indítom az órát, és elkérek 4000 vagy 5000 forintot. De ez a gerinctelen féreg kategória lett volna, és nekem többet ér az, ha minden nap nyugodtan tudok aludni.

Egyéb iránt, itt a magam ura vagyok (a saját rabszolgám ha úgy tetszik), nem csesztetnek, akkor dolgozom, amikor akarok, és érdemesnek látom (nem megyek ki akkor, ha tudom, hogy 10 órát ülhetek kint 2 fuvar miatt, de kimegyek, ha úgy látom, hogy szinte meg se kell majd állnom). Néha beszólnak, parasztkodnak, bunkóznak, de ez vele jár, mert tudjuk jól, hogy az emberek nagy részének a szemében (tisztelet a kivételnek, mert az mindig van) a taxis egy mocskos dögevő, nem ember. De jó hallani, amit a minap is hallottam egy utasomtól, hogy "maga legalább becsületes és normális, a múltkor drágábban vitt haza egy másik taxis és még bunkó is volt".

Csak annyit akartam kihozni, hogy ne a presztizs, meg a kereseti lehetőségek határozzák meg azt, hogy mit csinálsz (tudom pénzből élünk, de nekem nincs az a pénz, amiért a nyugalmamat feláldozom, és elviselem a stresszt), hanem azt csináld, amiben örömöd leled. Sokkal jobban fogod magad érezni hosszú távon (egy idő után a nagy tévé, a drága autó és a puccos kaja se fog kárpótolni a stresszes életvitelért), ha örömöd leled abban amit csinálsz, és ebből később profitálhatsz is. A környezeted és az ügyfélköröd meghálálja. Sokan direkt engem keresnek már a városban ha taxival akarnak hazamenni, mert tudják, tapasztalták, hogy velem nem szenvedés hazaérni. És nekem ez az igazi öröm, nem a soknullás végű számjegyek a bankszámlámon. Találjátok meg a hivatásotokat, az életutatokat, gondolkozzatok el az írásaimon, és lehet jönni lepontozni.

Szép napot!

ja, kedves kérdező:

A 14-es hozzászóló mond valamit. Magadat mindig fogadd el, abból nem lehet baj. Én is többre lennék képes, de nem akarok magamból többet kihozni, mert elégedett vagyok magammal. A környezetem (család főleg) nem elégedett, éppen ezért, mert nem ptóbálom meg a maximumot kihozni a képességeimből. De az mindig igaz, hogy először saját magadat fogadd el (ez lényeges, és enélkül ne is akarj tovább lépni) utána, ha megy, fogadtasd el magad a környezeteddel (ez már nem fontos, mert ha valami nekik nem tetszik, fortyogjanak csak a saját levükben). Ha már magadat elfogadod, a korlátaiddal együtt, akkor nem lesz baj. Példa: tudod, hogy nem vagy egy "Adonisz", ne foglalkozz vele, fogadd el, csak nem törj modellkarrierre. Tudod, hogy rosszak a refelxeid, ne akarj sofőr lenni (bár ez fejleszthető). Tudod, hogy nehezen megy a suli, akkor ne akarj bekerülni egy neves egyetemre. Tudd, hogy mik a határaid, a képességeid határai, és határozd meg azt, hogy ezeken a határokon belül mi az, ami érdekel, amit örömmel csinálsz.

Lehetsz alacsony, kövér, buta, csúnya, vagy meleg (vagy akár ez mind egyszerre, bár akkor aztán összejött a "jóság"), de ha magaban le tudod tisztázni, hogy "igen b@$$za meg, ez vagyok én" akkor már nem lesz probléma. Az, hogy ki mit mond, irreleváns. Te hogyan érzed? Mit gondolsz? Hogy állsz az élethez? Közhely, de igaz, ha az élet citrommal kínál, ott b@$$za meg, kérjél hozzá tequillát :)