Tényleg nem lesz életem ha a SOTE FOK-ra megyek?

Már miért kéne egész életében azzal foglalkozni amit egyetemen tanult? :DD nem 50 évvel ezelőtt vagyunk

Egyébként ha érdekel az orvosi pálya, de tényleg csak akkor, túl fogod élni. Ha viszont nem, kár volt hagyni magad beleerőltetni, próbálj meg átiratkozni.

Akkor menj fogorvosnak, vagy bármilyen orvosi irányba, ha tényleg érdekel. Azért ne, mert a szüleid erőltetik.

Komolyan, én nem értem az ilyen embereket. Még mindig ott tartanak, hogy azt nézik, mi a presztízse egy hivatásnak, és azt hiszik, attól lesz boldog és sikeres ember a gyerekük, ha olyan pályára megy? És nem attól, ha olyan munkája van, amit SZERET csinálni? Az orvosi egyetem alatt ki leget égni, akárcsak a hivatás gyakorlása közben. Olyanoknak is, akik maguk akarták, és örömmel vágtak bele. Rengeteg stresszel és szorongással jár, emellett végzés után hihetetlen felelősség. Aki utálja csinálni, annak akkor sem való, ha amúgy színötösre vizsgázik mindenből az egyetemen (nem szokott, hiszen ha csak nem kimondott zseni, nem tudja olyan szinten tanulni, ami nem érdekli.)

Kedves kérdező, egy rossz pályaválasztással elronthatod nagyon az életed. A munkád lesz az a dolog, amivel huszonéves korodtól hetvenes éveidig nap, mint nap foglalkozni fogsz. Ez semmiképpen se olyan legyen, amit utálsz csinálni, nem érdekel, mert nincs az a fizetés, ami kárpótolna ezért. Nem beszélve arról, hogy az orvosi hivatás teljes odafigyelést kíván a munkaidő alatt, nem szerencsés "csellengeni" közben. Az ilyen kényszerből lett orvosokra panaszkodnak aztán a betegek, hogy bunkók, nemtörődömök (meg a kiégettekre.) Nem szaabd engedned, hogy elrontsák az életedet. Ha téged az üzlet világa érdekel, a Corvinusra szeretnél menni, akkor ezt mondd meg kerek-perec a szüleidnek. És nézed meg velük a Holt költők társasága című filmet, tanulságos lehet minden szülőnek, aki azt hiszi, hogy egy olyan életet meghatározó kérdésben, mint a pályaválasztás, neki kell döntenie a gyereke helyett. Ennyi erővel házastársat is választhatnának neked. Ha a nyomásukra elkezded az orvosit, és később mész át máshova, akkor meg feleslegesen pazaroltál éveket, plusz elvetted a helyet egy ember elől, aki lehet, hogy tényleg orvos szeretne lenni. Annyira szívesen (és persze higgadtan) elbeszélgetnék az ilyen szülőkkel, akik az orvosi, vagy bármilyen pályába beleerőltetik a gyereküket, hogy ezeket a szempontokat nekik is elmondhassam.

Üdv, egy szeptembertől ötödévet kezdő orvostanhallgató (aki maga választotta, és szereti is az egyetemet.)