IV. Keresztes hadjárat (Szerintetek ki volt a bűnös)?

Meglehetősen túlértékeled Velence szerepét és lehetőségeit ebben az esetben, ráadásul egy fontos körülményt nem veszel figyelembe.

A IV. keresztes hadjárat előzménye az volt, hogy VI. Henrik német-római császár hadjáratot vezetett a Szentföldre, amely kezdetben sikeres volt, de Henrik 1197-ben hirtelen meghalt, így a hadjárat abbamaradt. III. Ince pápa azonban nem akarta kihasználatlanul hagyni a győzelmeket, ezért új keresztes hadjáratot hirdetett meg.

Ekkor azonban az újabb hadjárat szervezői elkövették azt a hibát, hogy a velenceiekkel fix összegben állapodtak meg a keresztes hadak átszállításáért, nem személyenkénti költségért és egyszerűen nem jött össze annyi tehetős lovag, hogy ki tudták volna fizetni, mert bár a csatlósok között is szép számmal akadtak nagy nevű családok sarjai, ezek mind másod, harmadszülöttek voltak, akiknek vékony volt a bugyellárisuk, lényegében azért is csatlakoztak a hadjárathoz hűbéresként tehetősebb társaikhoz szegődve, akik finanszírozták a költségeiket, amíg tudták, hogy maguk is birtokot szerezzenek és jövedelmekre tegyenek szert.

Egy szigeten gyülekeztek, várva a többiek beérkeztét, ahol a velenceiek szinte túszul tartották őket, mert ők összegyűjtötték a hajóhadat, vagyis megtették a magukét és hiába igyekezett a pápa közvetíteni, a seregnek kevés volt az összegyűlt pénze, ezért a velenceiek kiegyeztek azzal, hogy ha elveszik Zára várát a magyar koronától, akkor azzal letudják az adósságot, így meg is ostromolták a keresztesek és sikerült is elfoglalniuk. Megjegyzem a pápa nyomására egy év múlva kénytelenek voltak visszaadni, bár akkorra teljesen kifosztották.

A velencei hajóhad ezután át is szállította a keresztesek összegyűlt kontingensét, így a Balkán feldúlása sem történt meg, bár azon az útvonalon is vonultak - főleg német lovagokból álló kisebb csoportok -, ám ezek kis létszáma nem tette lehetővé a határozott fellépést, de természetesen atrocitások előfordultak.

A kereszteseket nem engedték be Konstantinápolyba, a falakon kívül táboroztak és ez eleve rontotta a kapcsolatot és a mai történészek java része III. Ince pápát teszi felelőssé az intrikáért, amellyel teljesen megrontotta a keresztesek és Bizánc viszonyát, mert a pápa a politikai életben meghatározó szerepre törekedett és beavatkozott a bizánciak trónviszályába, a trónkövetelőt is ő bocsátotta a sereg rendelkezésére.

A keresztesek a fővárost bevették, III. Alexios császárt elkergették és Angelosz Izsákot, a trónkövetelőt újra trónjára ültették. Azonban Izsák és fia ellen lázadás tört ki a városban és új császárt emeltek a trónra, V. Alexiosz néven. A keresztesek emiatt Konstantinápolyt megrohanták, uralmuk alá hajtották és kifosztották, mindezt nagy öldöklés, vagy kegyetlen vérengzés közepette.

Velencének ebben már semmi szerepe nem volt, attól függetlenül, hogy haszna később lett belőle, mert a konkurens Genova kereskedelmi lehetőségei korlátozódtak, továbbá a több kisebb grófságra, királyságra szakadt korábbi bizánci birodalomban is felértékelődött a szerepük.

Maga I. Balduin, aki a konstantinápolyi latin császárság első uralkodója lett, nem volt irányítható a velenceiek által, sem megvásárolható, továbbá a Thesszalonikéi Királyság, Akháj Fejedelemség, Athéni Hercegség stb... új uralkodói sem, amelyek a kelet-Római császárságból megalakultak.

III. Ince pápa is csalódott terveiben, mert az egyházszakadás nem tűnt el, hanem ellenkezőleg, végleges lett, hiszen az új latin uralkodók szerettek volna a pápai függőségből kiszabadulni, ezért éppenséggel felkarolták az ortodox egyházat és tovább mélyítették a két keresztény felekezet közötti szakadékot, véglegesítve azt.

A bizánci trónviszály meglehetősen bonyolult volt és az, hogy ki a bitorló, az nézőpont kérdése.

A pápa szerepére nincs egyértelmű bizonyíték, hiszen az intrikák titokban zajlottak, de a legtöbb modern kori történész szerint az általa szervezett hadjáratra nagy befolyása volt, továbbá a korábbi erőteljes törekvései, hogy a kereszténység megosztottságát megszüntesse is erre mutatnak, hogy komoly része volt abban, hogy a helyzet ennyire elmérgesedett, bár ami azt illeti, maguknak a kereszteseknek sem kellett sok biztatás, hogy a lábuk előtt heverő védtelen keletrómai császárságot feldúlják és maguk között felosszák.

A Konstantinápolyi Latin Császárság 1204–1261 között létezett. Első uralkodója I. Balduin lett, akinek rövid uralkodása a bolgárok elleni háborúkkal telt el, a császár is a bolgár cár börtönében halt meg. A Császárság fennállásának ideje végig a bolgárokkal vívott harcokkal telt, míg végül 1261-ben a görög Palaiologosz Mihály visszafoglalta Konstantinápolyt. Habár újra létrejött a Bizánci Császárság, már soha nem tudta elérni régi hatalmát, teljes korábbi területét sem nyerte vissza, így a IV. keresztes hadjárat hosszútávon a Bizánci Császárság bukásával járt.