Miért használják a külhoni magyarok az anyaországi magyarokra, azt a kifezést, hogy pl. románoknál tápos és a szlovák magyaroknál, hogy jaffás?

Ezek a szavak gyengét, kényeskedőt, elkényelmesedettet jelentenek.

Ismerjük a székelyeket: fizikai munkán, és pálinkán edződött, szívós, kemény emberek. Hozzájuk képest az anyaországiak (főleg a városokban) kényelmesebb életet élnek, és valószínűleg fizikailag sem bírják annyira a terhelést.

A "jaffás" valószínűleg a Fantára, és egyéb üdítőkre utal (a régi Jaffa szörp után kezdték el a felvidékiek így hívni az üdítőket). Szintén gyengeséget, átvitt értelemben "úri gyomrúságot", elkényelmesedést fejez ki (kb. "mi isszuk a pálinkát, a gyenge csonkahoniak meg már egy Fantától kifekszenek").

Nagyjából a "ha a falusi nem sz@rik, a városi nem eszik." mondáshoz hasonlóak.

A tápos valószínűleg a "tápos csirke" rövidítése. A tápon nevelt csirke gyengébb, mint a kukoricán nevelt kapirgáló.

A magyar sorkatonák között az előfelvételisek (akik egyetem előtt töltötték a szolgálatuk egy részét) megnevezése volt.