Hogyan kell írásban jelezni azt (hivatalosan), ha egy szót vagy kifejezést szándékosan helytelenül szeretnénk leírni, de erre fel is szeretnénk hívni a figyelmet?

A direkt elírást máshogy írod a szóba, nagybetű, vastagbetű, más színű betű.

Pl. muszáj helyett muszáLY

Erre találták ki a (sic!) jelzést.

Ami nem a macska elriasztásából ered, hanem a latin "így" szóból.

3: De ez arra vonatkozik, ha valaki jelezni akarja, amikor egy szöveget idéz, hogy a benne szereplő hiba így van az eredetiben, nem ő nem tudja, hogy hogyan kell írni.

Ha valaki direkt ír valamit rosszul, az más helyzet.

Példa:

Egyik fórumon olvastam, hogy valaki "ráheggesztett egy foggantyút" (sic!) és azzal cipelte.

Itt egyrészt az idézőjel is elhatárolja, hogy ezt nem én írtam, továbbá a (sic!) még fel is hívja a figyelmet, mintha manapság egy szmájli lenne, amivel kinevetjük az embert. De természetesen a (sic!) célja nem feltétlenül poénkodás, gonoszkodás, lehet "tök komoly" is.

Nagybetűs részleges kiemelés az irodalmi nyelvezetben nem volt szokás szerintem, ez már csak az internetes világban terjedt el. Egyik utálatos bunkó formája (ámbár nem vág a jelen témába, csak eszembe jut) a szövegbe iktatott:

DE!

Aki irodalmon nőtt fel, ilyet sem látott soha, ezért is árulkodó, hogy nem egy okos ember megszólalása.

9. Természetesen, de az belefér az írói szabadságba és eszköztárba, amit az értő olvasók megfelelően értelmeznek. Ilyenkor nem is volt szokás soha idézőjelet használni.

Költészetben is lehet lazábban venni a szabályokat, amikor annak érthető művészi oka van.

De a netes felületek önjelölt nyelvújítói hiába hivatkoznak ilyenekre, a műveletlenséget kifogásokkal palástolni elég szánalmas dolog.

Vagy akkor tenné hozzá, hogy mentális okból nem tud normálisan írni valaki, azt is meg lehetne érteni.