Miért kell a fiataloktól Magyarországon még a a szép jövő reményét is elvenni? Miért nem lehet bátorítani minket?

Ez tény, hogy az ország el fog sorvadni, nem is kérdés, pont a fent említett okok miatt.

Az ismerőseitek nem negatívak, hanem több a tapasztalatuk, és sajnos ez a helyzet.

Egy lakáshitel óriási teher, csak akkor lehet bírni, ha mindketten dolgoztok, és viszonylag jól kerestek. Ha gyereket vállaltok, akkor egy keresetből lakáshitellel nem lehet rendesen élni, és nem valami nagy boldogság a gyereknek hús helyett párizsit adni, és még annak is örülni, ha van egyáltalán.

Miközben koránt sem biztos, hogy találsz állást diplomával, kisgyerekes anyaként sehová se kellesz, és még beléd is rúgnak, mert nem dolgozol.

Szóval ez van...

Aki most ebben él, az tragikusnak látja a helyzetet, és semmi realitást nem lát abban, amit leírtál. Ez így lenne normális, ahogy te is szeretnéd, de jelen esetben ez az emberek 90%-nak csak vágyálom.

A dolgozó, két gyereket két fizetésből nevelő kolléganőmnél most kapcsolják ki a villanyt, mi most osztunk-szorzunk, mit csináljunk, mert nem tudunk fát venni jövőre, és meg fogunk fagyni. Szintén két gyerek, két fizetés.

Ja, és még mi vagyunk a szerencsések, akiknek van munkahelye.

Ezért megy ki egyre több fiatal külföldre.

Te is fontold meg. Később, ha családotok lesz, meg lakást vesztek, már nem tudtok olyan könnyen "menekülni".

Ez Magyarország, ezek a magyar emberek. Sajnálom, hogy nektek is így kell indulnotok. Amúgy ne hallgass rájuk! Neked van igazad: ha akarjátok megfogjátok valósítani az álmaitokat. Lehet, hogy nem pont úgy, ahogy elterveztétek, de semmi sem tökéletes. A lényeg, hogy tartsatok ki egymás mellett és a családotok mellett és bármi történik is nézzétek a dolgok jó oldalát, mert mindig van jó oldal. Igen, én is éheztem és én is álltam nagyon nagyon szarul, de a szerencse azóta fordult meg, amióta nem elkeseredek, hanem észreveszem a lehetőségeket...érdekes. :)

Szerintem jó a párizsi is... az a baj, hogy ma már túl nagyon az elvárások és mindeki csak megfelelni akar, míg az élet, a lényeg szépen elmegy mellette és ő belekeseredik a hajszába. Ne hagyjátok, hogy veletek is ez történjen!

A válasz megírásának időpontja: ma 19:33

Hmm... a párizsit én írtam.

És nem gondoltam volna soha, hogy a meleg lakás télen, a gyereknek a rendszeres étkezés, netán a hiánybetegségek és az alultápláltság elkerülése, a számlák becsületes fizetése, és közben lakni valahol... ezek túlzott elvárások lennének cserébe napi 8 óra munkáért, folyamatos műszakban.

Szerinted melyikről mondjak le...?

Amikor "beüt a világvége", mert hó végén beteg a gyerek és az utolsó 5000 FT-ból vagy eszünk, vagy gyógyszert váltunk ki, vagy kölcsönkérünk, akkor ez nem tűnik valami túlzott igényességnek, vagy hogy sokat kérnénk.

Azzal jöhet most bárki, hogy tanulni kéne.. egy gyárban, ahol 8 általános kell, többet keresek, mint diplomás nővérként napi 12 órás munkával, éjjeli műszakkal együtt, és még nem akart megverni senki.

Szerintem nem vagyunk túlságosan elkényelmesedve, elkényeztetve, vagy hogy túlzó vágyaink lennének, és nagyon nehéz élvezni az életet.

Sőt... mostanában végső kétségbeesésemben nem egyszer gondoltam arra, hogy sokkal nagyobb segítség lenne a családomnak az életbiztosítás összege, mint a személyem megléte. Egyébként jelenleg úgy néz ki, hogy ha nem lesz fűtés, jövőre elveszik tőlünk a gyerekeket.

Szerinted élvezzem...?

Hát kösz...

Rossz lehet pesszimistának lenni! Tök jó fejek vagytok, hogy bíztok a jövőben, szerintem sokra is vihetitek. Nem szeretem az olyan embereket, aki semmit sem hajlandó tenni a jövőjéért, az álmaiért, de sír mindenért, ami megnehezíti a megálmodott utat. Én az ilyenekre nem igazán hallgatok, megyek a magam útján. Megmsolygom, hogy jólvan, te is beálltál abba a sorba, aki mástól várja, hogy jobb legyen neki: sose lesz...

Sok szerencsét a megvalósításban!

Ha már feltetted ezt a kérdést, nincs szükség bátorításra!

Azt csináljátok, amit TI akartok, ne amit a megkeseredett rokonok!