Saját, harmincas korosztályomat kérdezném: mi is ilyen élet-halál kérdésnek tekintettük a "stílust"?

Azért régen is tudott fontos lenni, ne felejtsük el a Rolling Stones kontra Beatles rajongókat.

A baj az, hogy ma már minden xart stílusként kezelnek.

Abban is biztos vagyok, hogy ha holnap kiengedett cipőfűzővel sétálnék,és a haverjaim is, akkor 1 hónap,és az lenne a divat:S

Ma már nem stílusok vannak, hanem utánozzák, ami a tévében van, sajnos.:(

Ugyan már kicsúszva a 30-ból (41), de igazat adok neked.

A legnagyobb különbséget abban látom, hogy a mai gyerekeknek valahogy túl sok idejük van.

Mi is öltöztünk különféleképp, és ide-oda tartozónak éreztük magunkat, de rengeteg mindent csináltunk. Zenéltünk, sportoltunk, végigjártuk a fél országot.

A mai srácok közül sokan semmivel nem foglalkoznak, van idejük "hülyének" lenni, ideológiákat kitalálni.

Szerencsére az enyémek sporttal vannak elfoglalva, és mindíg volt akkora önbizalmuk, hogy saját magukból merítsék az erejüket ne a falkaszellemből, a baráti körük sem ilyen, de iskolatársaik közt, az ő elbeszéléseik alapján sok olyan gyerek van, aki csak a csoporthoz tartozás alapján definiálja magát.

23 éves lány vagyok, anyukám 41 éves, tehát fiatal még, a '80-as években volt tinédzser. Ő mesélt nekem sokat erről a korszakról, persze a saját szemszögéből.

Ő maga csöves volt, (gondolom a 30-as korosztálynak nem kell bemutatni ezt a stílust), és mesélt a hatalmas ideológiai vitákról a diszkósokkal, mesélt a Hungária kontra Omega-vitákról, és nekem innen az jött le, hogy a szembenállás már akkor is legalább ennyire megvolt, bár az "átlagtini" életét nem az tette ki, hogy hogyan öltözik és milyen zenét hallgat. Persze öltöztek úgy, ahogy a saját stílusuk megkövetelte, hallgattak egyfajta zenét, de nem ekörül forgott a világ, nem úgy, mint most. Nem tartották élet-halál kérdésnek azt, hogy ki hogyan néz ki (hiszen a nagyátlagnak egyszerűen nem voltak meg az anyagi eszközei arra, hogy ilyen emo-jellegű divatok elterjedhessenek. Anyám a mai napig áradozik arról a pillanatról, amikor 16 évesen megkapta élete első Trapper-farmerját, ami aztán kékre fogta a lábát. Ez sem számított, az érzés volt a lényeg. Szerintetek egy mai tini átél hasonló érzést? Szerintem nem.)

Tapasztaltak javítsanak ki, ha tévednék...

Én 28 vagyok, a nálam 10-15 évvel idősebb (volt, vagy "még mindig") darkok (régen inkább így hívták a gótokat, vagy gruftiknak, vagy simán "Cure-osoknak") nemtetszéssel figyelik a tizenéves generációt. A harmincasok szerint mára "felhígult" a szcéna, és a külsőségek dominálnak. Idősebb rockereknél, punkoknál talán nem látok ekkora gyanakvást irányzatuk fiatal képviselőivel szemben.

Én nem csatlakozom a tizenéveseket szidókhoz, amikor én voltam tizenéves, engem is megvádoltak azzal, hogy "divatból" csinálom - na és ők hol vannak már? És azt sem hiszem el, hogy a régi darkok közül mindenki olyan hű de komolyan gondolta, és nem volt olyan, akinek csak a külsőségek tetszettek, és később váltott... Ha így lenne, tele lenne a város harmincas darkokkal, és nem csak egy párat ismernék :D:D:D

Elhiszem, hogy régen kevesebb szerepe volt a külsőségeknek, de az emberek nem önszántukból gondolták így, hanem azért, mert nem lehetett hozzájutni ruhákhoz, zenékhez!!! Egyénként ma is vagyunk páran - sokan - akik a méregdrága gothic shop-ok látogatása helyett magunk készítjük ruháink egy részét, vagy szerezzük be máshonnan. Ami a zenéket illeti, régen volt pár másolt kazettám, annak is örülni kellett - még 10 éve is így voltam, ugye nem voltam gazdag - ma meg ahhoz férek hozzá, amihez akarok - szerintem ez jó dolog! Ugye ma már fura lenne, hogy "Iron Maidenesek", "Nightwishesek", "Lacrimosások" - senki nem beszél így :D Régen azért voltak Mode-osok stb. mert alig lehetett zenékhez hozzájutni.

Én 30-as vagyok és a mai napig imádom a D.M-ot, de 93-ban is a zenéjükért szerettem, ahogy ma is. Persze nagyon jó volt kamaszként valahova tartozni, feketében mászkálni, PeCsába járni, ugyanúgy ahogy a "diszkósoknak" a Hullygullyba vagy a Globeba. Én ebből kifolyólag nagyon toleráns vagyok a fiatalokkal, tudom min mehetnek keresztül és ők is kifogják nőni. Csak vigyázniuk kell, hogy ne amiatt tartozzanak egy közösségbe, hogy drogoznak, meg isznak, meg vagdossák magukat.

Szerintem teljesen érthető, hogy keresik magukat, keresik a most még folyamatosan kialakulóban lévő egyéniségüket, hiszen meg akarnak felelni a XXI. századnak, a barátoknak, a szülőknek, az elvárásoknak, amik általában ütik egymást.

Az más kérdés, hogy nőként kiráz a hideg a festett hajú, 20 kg-os, sztreccs nadrágos, feszülő polós fiúktól, akiknek nem lehet a szemébe nézni, mert úgy van vágva a hajuk.