Miért kell hülyének tettetni magunk, ahhoz, hogy társadalmilag elfogadott emberek lehessünk?

Tanulj meg átlépni a kommunikációs korlátaidon. Másokkal együtt tudni működni öröm, a közös összeadott tudásotok és teljesítőképességetek pedig túlhalad azon amit egymagad valaha tenni tudnál. Semmiképpen sem "idióták".

Nem kell feladnod a saját fejlődésedet sem. De az a fennsőbbrendűség amit egymagadban érzel csak illúzió.

Egyébként semmi baj nincs azzal ha az ember introvertált és magányosan dolgozni jobban tud. De nem fogod tudni teljesen feladni a másokkal kapcsolattartást. Társadalomban élsz. Hogy a többiekkel együtt mit tudsz tenni az túlhalad fontosságban a magányos képességeiden.

Ismered a mondást "hülye hülyét vonz" na veled is ez van, miután hülye vagy csak magadon nem észleled, ezért akaratlanul is a hülye emberekkel ismerkedsz, barátkozol.

Másként, hogy megérts: a hasonszőrűeket vonzod.

Változtass a hozzáállásodon, és akkor talán normális emberek is szóba fognak állni veled, és akkor meglátod, hogy mennyi jófej, érdekes, okos, szimpatikus, pozitív ember él a földön.

De ha mindenkit lenézel, nem vagy képes társalogni, és istennek hiszed magad, akkor benned van a hiba.

Vagy van még egy ötletem, ezt az üzit is a diliházból küldted, ahol múlthéten még a mikiegérnek képzelted magad.

körülbelül ugyanígy érzek. bizonyos szintig el tudom viselni az embereket, sikerül megőriznem a szellemi függetlenségemet, és csak pár emberrel kommunikálok, akikkel van is miről. de ha sokáig folyamatosan emberek között kell lennem, egy idő után kontrollálhatatlan undor tör rám, el akarok menekülni a pics@ba valami erdőbe lakni, ahol végre kuss van és kibontakozhat a tudatom (:

ezzel semmit nem lehet kezdeni (az erdőbe való rohanáson kívül). és azzal is együtt kell élni, hogy a közösség furcsán néz az ilyenre, a lenézés/félelem/kíváncsiság keverékét érezve.

pedig ember vagy, ezen nem tudsz változtatni-- tehát tudnod kell kezdeni valamit az emberi lét adottságaival. épp ez a lények: mindannyian gyakran korlátokba ütközünk, van amikor belső korlátokba, van amikor külső korlátokba.

azonban ha jobban belegondolsz, te is be fogod látni hogy amikor magadban vagy, elkülönülsz a világtól, akkor bármit képzelhetsz, hiheted magad nagyon bölcsnek, érezheted úgy hogy átlátsz mindent --- de nem tévedés ez? csak akkor derül ki ha összeveted a realitással. beleértve a többi ember realitását is.

másrészt pedig, mit érnek a nagyszerű meglátások, ha nem közölhetőek???