Melyik a jobb? Ha hagyok tönkremenni egy barátságot, vagy pedig őszintén elmondom a véleményemet?

A helyzet az, hogy van egy barátnőm, elég régóta vagyunk barátok. Nekem most volt életem legrosszabb periódusa, és alig találkoztunk. (Nekem szükségem lett volna valakire.) Már egy évvel ezelőtt is szóltam neki h rossz irányba tart a barátságunk, de azt mondta h túl reagálok mindent, nincs igazam. Innentől egyre ritkábban találkoztunk, mikor szükségem lett volna rá a nehéz periódusabn, akkor meg szinte alig. Most, hogy változáson mentem át, a nehéz helyzet sok mindenre megtanított, és míg régen nagyon ragaszkodtam volna hozzá, meg szomorú lettem volna, hogy elveszítem, most inkább úgy vagyok vele, hogyha akkor nem állt mellettem, most már nem számítok rá. Meg az utóbbi időben csak a rosszat kapom ha találkozunk, le akar húzni szándékosan, magát isteníti, holott tudja, hogy min mentem át. Régen nem akart velem versenyezni, lenyomni engem.

Ebben kérem ki a véleményeteket, ti mit tennétek? Elmondanátok őszintén, hogy ez nekem nem jó, hogy mennyit változott (tudom, hogy akkor az lenne a válasz, hogy paranoiás vagyok, én vagyok a rossz, ő pedig a jó, esze ágába sincs lenyomni engem, túlreagálok mindent), vagy pedig kezdenétek lemondani róla, és egyre kevesebbet találkozni vele, és a végén megszakítani a kapcsolatot?