A Te szüleid, édesanyád és édesapád, hogyan viselik Magyarországot?

HI!

ÉN NAPI RENDSZERESSÉGGEL /HA MÁR NEM KELL MENNEM SEHOVÁ, BEDOBOK EGY FELEST SÖRREL LEFOJTVA VACSIZOK!

VAGY 1-2 POHÁR VÖRÖS BORT.

--SOHA NEM VOLTAM "RÉSZEG, NEM TÁNTOROGTAM ÉS NEM IS HIÁNYZIK PL INDIÁBAN 2HÓNAPIG!!!

A PIÁT TUDATMÓDOSÍTÓNAK MINŐSÍTIK, ÉS AZ IS VAN KI HÜLYE TŐLE S VAN KI JÓL ÉRZI MAGÁT !!!!TERMÉSZETESEN HATÁRÉRTÉKEN BELÜL!--SZEMBEN A NARKO KÖVETELI, HOGY FOKOZD A DÓZIST !!PFUJJJ OKÁDÉK!!!

Ehhez egy riportot tudnék hozzáfűzni, a Jancsó Miki mondta, hogy az Ő idejében mikor az anyja zokogott azért, mert bezárták a Miki bácsit még gyerekként a fészerbe, s az anyját pedig próbálták elhurcolni a gyermek mellől (talán a sváb üldözés idejében volt ez, nem tudom pontosan s ebből a szempontból most annyira nem is lényeges), ma pedig Ő sír azért, mert az unokák/gyermekek felszállnak a gépre s itt hagyják az országot. Nagyon más helyzet a kettő, mondhatjuk úgy is, hogy másképp szar.

Változnak az idők... lehet nézni pozitívan is, lehet negatívan is, de igazán jó itt talán sosem lesz.

Az biztos, hogy az idősek szinte kivétel nélkül tudnak mondani egy időszakot, amikor igazán jó volt a mai helyzethez képest (s ez egy aktív, dolgozó/termelő időszak), arra volnék kíváncsi, hogy majd mi is tudunk mondani egy ilyet vagy nekünk csak a jó időszak az a gyermekkori időszak marad, mikor még védettek voltunk. Ha meg is tudunk majd nevezni, akkor is az azt hozza magával, hogy val'szeg lesz még ennél szarabb is.

Jól. Szeretnek itt élni és az ő szüleik, meg annak szülei is szerettek itt élni. Pedig a nagypapi a Tisza-korszaktól menekülve Franciaországban keresett és talált munkát. Ott is maradt 18 évig. A háború hozta haza.

Nos, én abban a helyzetben vagyok hogy a munkám miatt nagyon sokat utazom. Ez évben pl. négyszer voltam csak Ázsiában, de én is apa vagyok és soha, sehol máshol nem élnék mint Magyarországon! Csak az első válasz a kérdésedre hogy mert ez a hazám, de számomra valami erős, archaikus vonzódás is ide köt, olyan amit eddigi útjaim során soha sehol nem éreztem.

Gratulálok a kérdéshez; minden vonatkozásban osztom Túrórúdi véleményét. Külön öröm, ahogy a kérdező nem érti, hogy más mit nem ért. Ilyen abszolút tökéletességet nem ismerek mást, mint magamat. De mivel magam a gép ezen az oldalán ülök, ezért elképedve állok a kérdés előtt.

Talán helyénvaló lenne a Gyakori-kérdéseknek megfontolnia, hogy valamilyen módon díjazza a hónap legrosszabbul megfogalmazott és/vagy legpontatlanabbul és/vagy legsunyibban és/vagy legilyen, legolyan kérdéseit. Több kategóriában. Mint egy anti-Oscar. Nagy sikere lenne...

Nálam ez a kérdés több kategóriában is díjnyertes lenne.

Az én szüleim egyébként a szívük fölé feltűzve, néha a kalapjuk mellé csíptetve, óvatosan és gondosan, mindig örömmel és különös odafigyeléssel viselik.

Aztán, viselés után elrakják a neki rendeltetett formatervezett tárolóba.