Egy ismerősöm azt mondta, hogy az "életét vesztette" kifejezés hibás, mert amit elveszítünk, arra van esély, hogy megtaláljuk. Mit gondoltok erről?

Miért, ha valaki elveszíti az eszméletét, akkor utána megtalálja? És mi a helyzet az elveszített szüzességgel? Rengeteg ilyen példát fel lehetne sorolni. Ilyen a magyar nyelv.

Hallgasd meg ezt, tetszeni fog:

http://www.youtube.com/watch?v=PT29zJXRNlU

Üdv.

Azt, hogy jobban tenné, ha inkább nem filozofálgatna. Nem megy neki...Amikor meghal egy szerettünk, azt mondjuk finoman, hogy elveszítettünk egy szerettünket.

És nem elhagytuk, valahol (Pl. Egy áruházban), ahová majd visszamegyünk érte és megtaláljuk.

Egyébként Ő mit mond helyette?

Azt, hogy a barátod egy irritáló mindentjobbantudó spanyolviasztfeltaláló okostojás lehet. Nem lepne meg, ha például az összeesküvés-elméletek iránt is élénken érdeklődne.

Azért gondolom ezt, mert a nyelv szavainak köztudottan többféle jelentése van, tehát eleve csak butaság lehet, amit mond, hiszen ha mindenki így használja, akkor így helyes és ezt jelenti, és kész (mi van a bögre fülével...?) - de ő ráadásul még azt is kőbe akarja vésni, hogy mi történik az elveszett dolgokkal , kényszeresen törvényszerűséget keres ott, ahol nincsen. Egy darabig szórakoztató ilyen emberekkel beszélgetni, de hosszú távon szerintem fárasztó.