Feminista vagyok vagy sem?

Elnézést a furának tűnő kérdésért, de olyan sok szélsőséges eszmét és sztereotípiát hallottam már, hogy nem tudom eldönteni igazán.

A lényeg, hogy én mindenképpen szeretnék dolgozni, orvos szeretnék lenni (külföldön, nem itthon). Karriert is szeretnék, amiben törekedni fogok minél felfelé, részt venni kutatásokban, túlórát vállalni, ilyenek. Miért? Mert ezt szeretném, ez egy tuti fix dolog, és nem kell attól félnem, hogy a férjem elválik tőlem és mehetek vissza anyucihoz lakni.

Szerintem szeretnék anya lenni, de ha nem jön össze, nem fogok sírni, mikor hazamegyek 50 évesen az üres csendes lakásba. Persze, nagyon jó, ha van "értelme az életünknek", de egy férj nem elég? Ó, mind1. Nem akarok az a fajta szülő lenni, akit megutál a gyereke, mert nem tudott elmenni a baseball-meccsére, vagy nem volt ideje a balettbemutatójára, ami a gyerek életében nagyon fontos mozzanat...nem akarom őt letudni majd egy kis játékkal, mert nekem dolgoznom kell, és a munka az első. Miért is? Mert ilyen világban élünk. Attól, hogy az orvosi szakma elismert és kellő, ott is megvan a hierarchia, fontossági sorrend; és ha ki kell rúgni valakit, az legyen az anya :/

Nem vagyok férfigyűlölő, sőt! Én mindig is utáltam azokat a pasikat, akik nyámnyilák és anyámasszony katonáják! Neeeee!!! Szeretem a magabiztos, értelmes, okos férfiakat, aki megért engem és lelki támasz; vagy a másik típus a tipikusan szellemes és vicces, aki mellett ki tudok kapcsolódni :) Ha lenne is gyerekem, nem viselném el, ha ő menne el GYES-re, de én sem, inkább bébisittert fogadnék vagy bölcsibe vinném a babát (nem akarok otthon maradni vele).

Szerintem amúgy felsőbb rendűek a férfiak, de ez nem is rossz. Annyi, hogy én biztos nem leszek szolga a saját házamban. S felsőbbrendűséget úgy értem, hogy ők védenem minket, egy férfiban jobban megbíznék, és átlagban okosabbak. Én csak érvényesülni szeretnék, mert nő létemre okosabb vagyok, mint egy átlagos férfi, van tehetségem, szorgalmam és kitartásom, és a társadalom több hasznot húz egy olyan személyből, aki nem az anyasággal foglalkozik elsőként.

Úgy ennyi.