Adjatok tanácsot! Mit csináljunk az unokahúgommal? Már nem lehet elviselni!

Az unokahúgom pestre jött egyetemre és mivel a férjemmel itt élünk és helyünk is van nálunk lakik, megbeszéltük, hogy a rezsibe és kajába belefizet egy keveset és kvittek vagyunk. Gyógyszerészt kezdte el, nem bírta fél év után, otthagyta. Van ez így, rendben, elkezdte az élelmiszermérnököt. Úgy ahogy csinálgatta, már szakdolgozati témája is volt, de elbulizta a félévét, így ugrott minden. Mivel a szakdolgozatnak neki sem állt, elvették a témáját. Elment passzívra, a szülei és mi is feltételül szabtuk, hogy jó, de akkor dolgoznia kell valamit. Mi nem kértünk több pénzt, de amit keres és eltesz még jól jön majd neki. Hónapokig "keresett" munkát, ami abból állt, hogy az önéletrajzát írogatta, amibe semmit se tudott beleírni, mert se korábbi munka, se érdembeli tanulmányi eredménye nincs. Csupa képzettséget igénylő, kosztümös munkát nézett ki, ruhát azt vett az interjúra, de nyilván sehová sem hívták be. Meg 8 órában csak nyárra tudta volna vállalni, úgy gondolta nem mondja meg felvételkor majd nyár végén megpattanik, hiába mondtam, hogy ez senkivel szemben sem tisztességes, de nem érdekelte.

Végül bekönyörögtem egy helyre adminisztrációs munkára. Ideig óráig csinálta, de csak addig, amíg az akut pénzhiánya el nem múlt, már ehhez sincs kedve, állandóan lóg. Mert ő egy év múlva milyen jól fizető állást fog kapni egy élelmiszergyárban Ausztriában, mint mérnök és nem lesz más dolga, mint fagyikat kikísérletezni, tehát minek dolgozzon most, addig még elvan.

Semmi realitásérzéke nincsen. Még a mesterképzést se akarja megcsinálni, de ő félmilliókat fog keresni azonnal egy osztrák cégnél meg menő helyen fog lakni.

A szüleit mindennel megeteti. Az apja a féltestvérem, olyan jóban nem vagyunk meg messze is élnek. A féltesóm is élelmiszerrel foglalkozik(bár a harmadik helyről rúgják ki sorozatban) és az unokahúgom meg van arról győződve, hogy apa beprotezsálja valami menő helyre, ahol üzemet fog vezetni.

Mit csináljunk vele? Szerintem nem úgy van az, hogy kimegy Ausztriába és egyből ő a főnök. Sokan mennek ki, de ott is az a munka a kelendő, amit az osztrák nem csinál meg. Persze sz is jól fizet, de sok ismerősöm soproni, dolgoznak kinn és nem a vezetők magyarok a cégeknél...

A munka unalmas, a 800Ft-os nettó órabér kevés neki, csak a tervek, álmok, de semmi alapja. Lehet én látom rosszul.

Mivel itt él a mi felelősségünk is. Kitenni nem akarjuk, de ez sem mehet tovább. Mi lenne megoldás? Most mondjam azt neki, hogy a nagy vágyai ezzel a mentalitással mit sem érnek?