Erre a beilleszkedési problémára mit tudnátok nekem javasolni?

Te egy normális felnőtt ember vagy, aki nem rontja el a szervezetét hülye bulikkal és alkoholizálással, nem beszélve a cigizésről. Nagyon is jól tetted, hogy nem kerültél rossz társaságba, tedd azt, amit szeretnél, amit élvezel, és ne változz meg mások kedvéért, az már nem te lennél.

Az már másik kérdés, milyen egyetem az, ahol a diákok megtehetik, hogy minden másnap kocsmáznak...na erről is megvan a véleményem. Na de könnyen beszélek, orvosira megye, ahol a magadféléket nem hogy nem közösítik ki, hanem áldják a jó jegyeik miatt.

Kicsit átérzem a helyzetedet mert hasonló cipőben jártam annak idején mint Te. Csak azzal a különbséggel, hogy én nem voltam kollégista. Mert abban a városban jártam egyetemre ahol laktam. Ugyanígy volt, a kollégisták minden nap jártak ide-oda piálni bulizni. Nekem pedig ez minden nap azért elég sok lett volna.

De különben egy idő után ezt is meg lehet unni, meg anyagilag sem lehet sokáig bírni, szóval lesznek majd akik lemorzsolódnak abból a bulizós társaságból.

Nekem lett néhány barátom úgy is, hogy nem jártam el velük, csak néha napján (két havonta egyszer). Senkivel sem volt semmi problémám, mindenkivel elbeszélgettem de úgy életre szóló barátságok nem köttettek. De így is megosztottuk egymással a jegyzeteket, segítettünk egymásnak stb.

Ha meg minden áron a barátjuk szeretnél lenni akkor csak az első pár hétben menj el velük ide-oda, amíg ki nem alakulnak a kötődések, utána pedig lassíts. Úgy is mondhatnám, hogy addig járj el velük amíg megismernek. Ha már megismertek úgyis fognak hívni és keresik a társaságodat, és akkor már bátran mondhatod hogy nem mész el.

De ha tényleg nincs kedved akkor meg ne menj, hidd el úgyis lesz barátod. Lehet, hogy kevesebb de igazabbak.