Egyén- vagy inkább közösségpárti vagy?

Inkább közösségpárti, mert hiszek abban, hogy nem mindenkinek kell személyesen megtapasztalnia a rosszat azért, hogy a későbbiekben elvesse azt. ("Okos a más kárán tanul.")

A törvények addig érdekelnek, amíg azok valóban a társadalom érdekeit szolgálják. Persze ettől még szólok, leginkább azért, hogy az illető figyelmét felhívjam erre, de ha szándékosan sért meg egy semmire sem jó törvényt vagy szabályt, szabad akarata van hozzá, és onnantól engem sem érdekel.

Egyénpárti.

Szeretem, ha engem békénhagynak, és nem érdekelnek mások ügyei, amíg nekem nem árt.

A példák és a leírás elég távol állnak a hivatkozott ellentét pártól.

Az ember alapvetően társas lény, és e szerinti az agyberendezkedése is. De az ember nagyon sokfélét tesz, egyes helyzetekben szükséges, hogy individuumként viselkedjék, máskor pedig nem tekinthet el a közösségtől.

Az első példában az egyénpárti azért hagyja, mert azt hisz, az csak a másikra tartozik, hiszen csak a pillanatot nézi. A közösségpárti nem nem a kérdésben fogalmazott ok miatt lép közbe. Ő tudja, hogy azt nem lehet abbahagyni, törvénytől függetlenül az az egyén megindult a lejtőn, aminek két közösségre ható következménye lesz, mivel a közbe nem lépés a terjedést is elősegíti. 1. az illető beteg lesz ezért nem veszi ki a részét a munkából. 2. a betegség gyógyítási költségeit az ő adójából fizetik.

A puskázást ott hagyja a szomszédja, ahol a tanulásnak nincs tétje. Ha ugyanis van, akkor az egyik a tudásának köszönhetően kap jó diplomát, a másik pedig a csalása miatt. A munkaerőpiacon olyan konkurenciája támad, amelyet ő segített elő. Az egyénpárti ezt nem tudja, a közösségpárti pedig tudja. Van morális érzéke, hogy egy jól menő társadalomban mindenkinek a tudása szerint kell részesednie a javakból, nem pedig a csalása okán.

Vagyis, ha én is szélsőségesen fogalmazok, akkor az egyénpárti bizonyos értelemben butább, mint a közösségpárti. Ennek pedig a törvényesség kérdésben megfogalmazott féltéséhez semmi köze.