Ha egy tanár gyerekkorotokban igazságtalanul megbüntetett vagy pikkelt rátok, meg tudtátok később bocsájtani? A tanár esetleg megbánta?

Már azt hittem, nem is kapok egy választ sem:)

Hú, ez durvább, mint az én eseteim.Ezt tényleg nem lehet megbocsátani.Ez nagyon nagy aljasság, amit a tanárod művelt, sosem lehet jóvátenni.A tanításnak semmi köze nem szabadna, hogy legyen a tanár szimpátiájához.Ismertem egy-két olyan tanárt, akinek voltak kedvenc, meg utált tanítványai, emberként és pedagógusként is elásták magukat.Legalább is előttem és a családom előtt

mindenképp.Én megúsztam annyival, hogy az egyik tanárnő belém csípett mert súgott nekem valamit a padtársam, bár a csípés nyoma hetekig meglátszott, meg egyszer meghúzta a fülem, de egyéb megnyilvánulásaiból is azt szűrtem le, hogy nem kedvel.Egy másik, idősebb tanárnő is elég tuskón viselkedett.Bár ő fizikailag nem bántott senkit, ő máshogy adott túlzó és megalázó büntetéseket, de legemlékezetesebb dobása az volt, mikor egy reggel, jelentés után az egész osztálynak ecsetelni kezdte, hogy nekem anyám hogyan kedvez, mikkel "kényeztet", direkt úgy, hogy nevetségessé tegyen és célját el is érte, bár szerencsére a többieket csak egy röhögés erejéig foglalkoztatta a dolog, aztán feledésbe merült, de ez egy gonosz és végtelenül aljas dolog volt egy kis diákkal szemben ezért nem tudom ezt a nőt azóta sem jó embernek tekinteni .Egyébként nem voltam rossz gyerek, sosem kerestem a bajt, nem voltak különösebb csínytevéseim, csak amolyan átlagos, annyi kell is, szerintem amelyik gyerek sosem viháncol, nem rosszalkodik sosem, az nem is egészséges..

Milyen jó, hogy neked sikerült beszélgetésbe elegyedned azzal a volt tanárral.

Én a csipkedős tanárnőt szoktam látni, de nem is köszön.Szerintem még mindig utál, vagy rajtam látja, hogy utálom és kerül.

Na mindegy, jön még kutyára teherautó.