Miért érzem azt, hogy a 80-as évek izgalmasabb volt, mint a ma? Nem volt jobb?

Én éltem benne és valóban jobb volt. Nem volt ekkora frusztráció az emberekben, amiket épp az általad felsoroltak okoznak.

Nem rohangáltak különböző technikai kütyükkel a gyerekek, hogy aztán legyen mivel dicsekedni. Mindenki kék nylon iskolaköpenyben volt, így a ruhákkal sem kellett villogni.

A legtöbb lakásban politúrozott bútor volt, vagy laminált, műanyag fogantyúkkal. Nem volt verseny, hogy kinek van szebb, mindenkinek az jutott. Ja és barna sötétítő függönyök, amiket ma csak úgy hívunk, hogy "szocreál". :-)

Borzasztó hülye divat volt a denevér ujjú pulóver és a tupírozott haj, de ma már csak az jut eszembe erről, hogy akkor a fiatalok bandába verődtek, kint ültek a parkban, vagy a padok háttámláján, ma meg a facebook előtt punnyadnak és manipulált fotókkal próbálnak menők lenni.

Igen, valóban izgalmas volt. Akkor még az első csók élményét az ember lánya a barátnőjével osztottam meg négyszemközt és jókat nevettek rajta, közben megittak titokban egy üveg sört. Ma az első csókot kiposztolják a fészen, vagy leírják a gyk-n.

Izgalmas volt kisgyerekként a Trabant kombi hátuljában utazni és integetni hátrafelé :-)

Nem volt ciki strandra hűtőtáskát vinni, de amúgy ha nem vittünk, akkor is megfizethető volt a palacsinta és a főtt kukorica.

Volt rá idő, hogy Vasárnaponként a nagymamánál ebédeljünk a kis viaszvászonnal letakart asztalon.

Hihetetlen nagy ugrás és élmény volt az első színes TV. Ma már semmilyen technikai újdonság nem okoz ekkora katarzist, mert annyira felgyorsult a fejlődés, hogy időd sincs élvezni, fél éven belül lejár a népszerűsége. Napról napra van egy kicsi újítás, fokozatos a folyamat, ezért nem érzed azt az áttörést, amit a fekete-fehér tv után a színes okozott.

És ha már technika: Zenét hallgatni sem volt egyszerű, volt ugye a magnó és a kazetta :-D

Vissza kellett tekerni, megnyúlott, elszakadt. Arról nem beszélve, hogy ha szerettél egy számot, de még nem volt meg neked, akkor papír alapú levelet kellett írni a kívánságműsorba és lesni az adást, hogy lenyomhasd a Recordot :-D

Jobban is értékeltük a kedvenceinket, mert nem volt lehetőség unásig hallgatni a youtube-on és letölteni.

Nagyjából ennyi jutott eszembe, azt gondolom hogy az értékrendek változtak.

Én kisgyerek voltam a '80-as/'90-es években, de valahogy arra vágyom, hogy bárcsak akkor lettem volna felnőtt.

Amikor a szüleim is mesélik a jó kis történeteket, akkor is szívesen visszamennék az időben. Bár lehet, hogy a mi gyerekeink meg majd erre a korra gondolnak vissza nosztalgiázva.

Nekem valahogy úgy tűnik, hogy akkor minden egyszerűbb volt, nem volt ennyire túlbonyolítva. Bár most több a lehetőség, de nehezebb a választás, nehezebb megtalálni a megfelelő utat.

#5-ös, ezt jól megfogalmaztad

(én már felnőttként éltem benn ... az 1-es voltam)

Én 2001-ben születtem, de a mai fiatalok többsége borzasztó, 14-19 éves korig valami katasztrófa egyesek. Én is 14 éves vagyok, de azért amit egyes kortársaim csinálnak, hogy a szüleik dolgoznak, és gyűjtik a pénz a gyereknek amúgy csak villogásra szükséges 200.000 forintos telefonra, aztán a gyerek nem azért akar fél év múlva másikat mert elromlott,hanem mert kijött egy új, katasztrófa.

Olyan jó hallgatni, amikor a szüleim mesélik hogy milyen volt a gyerekkoruk, a fiatalkoruk, hogy milyen jó diszkók voltak, hogy akkoriban aki már combközéptől feljebb érő szoknyát vett fel, már merésznek és magamutogatónak számított, hogy a fiatalok még úgy járkáltak egymáshoz, hogy előtte a fiú megkérdezte a lány szüleit hogy járhat -e a lányhoz... szívesen visszamennék például a 80-as évekbe :)

Régebben a mesék is jobbak voltak, a filmek viccesebbek, egy csúnya szónak sem kellett elhangzania a filmben, mégis halálra tudtad magadat röhögni...

Akkoriban az emberek azért tanultak, hogy dolgozzanak, és a többség arra gyúrt, hogy meglegyen az érettségi, most meg a fiatalok már nyolcadikban nyígnak hogy milyen szar az iskola.