Miért ennyire közkeletű az a ferdített általánosítás, miszerint "minden ember társas lény"?
Sokszorta hallom, és valahol elgondolkodtatónak találom, mennyire fel sem tűnik sokaknak az ilyen jellegű, látszólag pozitív sztereotípia.
Senki sem hallott még az introvertált személyiségről, vagy arról, hogy ez nem betegség?
Hogy az egyedüllét és a magány két külön fogalom?
Mellesleg, az introvertált ember is igényelhet társasági életet, de annak mértéke és gyakorisága (például havonta fél nap) sokkal kevesebb annál, hogy egy kalap alá véve társas lénynek nevezzék. Miért ítéli mégis a többség mércének, kötelező érvényűnek azt, hogy csak a társas hozzáállást lehet normálisnak nevezni, és az önálló életvitel feltétlen kóros?
válasza:Mert extrovertált világban élünk, az a normális, ha kicsapongó, bulizós, mindenkivel bratyizós az ember.
Én túl tetem magam ezen, ha valaki kérdezi tőlem miért vagyok ilyen akkor mosolyogva válaszolom: introvertált vagyok :)
válasza:Korábban még inkább megítélték az introvertált személyeket, mert az emberek a mostaninál is jobban egymásra voltak utalva. Furának, bogarasnak nevezték az ilyeneket.
Hülye megszokások és ítéletalkotások meg nem változnak egyik napról a másikra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!