Ti hogyan viszonyultok a kéregető hajléktalanokhoz? Csak engem zavar ez?

Én is így gondolom kedves kérdező ahogy te.

Nem bítom azokat az embereket, akik köpködik őket.

Normálisan is meg lehet mondani, hogy nincs vagy ha muszáj, hogy miért nem ad.

Persze azt könnyű fröcsögni, hogy menjen dolgozni. Akkor agyjon neki munkát.

Őszinte leszek, engem zavarnak a hajléktalanok.

A család rosszul áll anyagilag, filléreskedni kell, még 10 forint is sokat ér, mert abból lehet pl zsemlét venni.

És akkor odajönnek hozzám, megrázom a fejem, vagy annyit mondok, hogy nincs nálam és RÁM köpnek, RÁM támadnak, elhordanak mindenfélének.

Persze, vannak olyanok, akik csak simán látják, hogy könyvet olvasok, odajön pénzt kérni és leragadunk ott, hogy ki milyen könyveket szeret, hogy került az utcára stb, de ez a nagy ritkaság.

Szóval, ha hajléktalan közeledik, akkor reménykedek, hogy nem szúr ki a tömegből, inkább elfordítom a fejem.

Sajnos a suli és a munkahelyem is ilyen környéken van, ahol kevésbé rendes kéregetők vannak.

Nem szoktam pénzt adni nekik. A pénz ugyanis hatalom, és én nem fogok ismeretlen emberek kezébe hatalmat adni, még egészen apró hatalmat sem.

Egyébként az ember úgy születik erre a bolygóra, hogy éppen annyi joga van, mint bárki másnak (jó esetben természetesen, de az igazán rossz eset - valós nincstelenség, vagy maga a hajléktalanság, mikor a hajléktalan anya szüli az utcára a kölkét, betegség, fogyatékosság, stb. -, azért ritkább, mint az egészséges gyerek, aki azért egy olyan helyre születik, ahol viszonylag jól fel tud nőni).

Az én családomat sosem vetette fel a pénz, anyám eladó, apám pedig kőműves munkavállaló, mondhatni, télen nem is dolgozik. Mégis fel tudtam nőni. Egészen jó eredménnyel. A testvérem szintén.

Természetesen vannak kivételek, de azok az emberek, akik kikerülnek az utcára, A SAJÁT HIBÁJUKBÓL tartanak ott, ahol. Komolyan nincs bennük semmi kitartás, semmi élniakarás, vagy valami, ami jobb életre vinné őket?

Nem utolsó sorban nekem sincs túl sok pénzem, még akkor azt a keveset is adjam oda mindenféle vadidegennek?

Nem.

Akkor már inkább kaját adok.

Őszintén szólva engem már az őrületbe kergetnek a hajléktalanok. Csak 3 éve élek suli miatt a fővárosban, de kb sokkolt eleinte, hogy elég csak 10 percre kimennem az utcára, minimum 2-en leszólítanak. Múltkor amikor egy nagydarab, kövér, cigány faszinak mondtam, hogy "bocs, nem", akkor megállt egy 5 másodpercre és úgy nézett, hogy én már a bunyó és a futás között vacilláltam eléggé.

Ráadásul kb mindenki tudja, hogy az aktív koldulás (utcán leszólítás, házakban kopogtatás, stb.) törvényileg tiltott is. Joggal.

Az sem sokat segít a hajléktalanok általános megítélésén, hogy már délelőtt csatak részegen táncolnak (pl. Boráros-tér) meg ordítoznak, az aluljárókat meg minden létező zöldövezetet összesz..rnak-pisálnak. Komolyan ritkaságszámba megy Budapesten az olyan utca aminek ne lenne tömény húgyszaga. (Na mondjuk ez a bulihelyek környékén nem a hajléktalanok számlájára írható, de amikor tömött BUSZMEGÁLLÓBAN előveszi a padon fekvő csöves a farkát és odapisál mindenki mellé, na olyankor azért nagyon kedvem lenne megfejelni valakit.)

Ja ami meg még különösen irritáló, hogy az ember nem tud úgy lazítani bármilyen zöldövezetben, vagy leülni egy padra valamilyen parkban, hogy fél órán belül nem támadná le valaki.

- Egy szállal adjál légyszi.

- Nem dohányzom.

- Akkor aprót.

- Bocs, nem.

- Rohaggyámeg!

"Nem tudom. Engem még soha nem akartam hajléktalan megverni. Valamiért a hajléktalanok nem tapadnak rám, ellenben...."

Ez sem biztos, hogy megakart verni, csak már a bor nézett ki belőle...

Ja, a kedvencem az volt, amikor megkérdezte, hogy milyen fülhallgatóm van és mennyiért vettem. Kiderült, hogy van neki pár eladó.