Az alábbi kép (fotó) milyen érzéseket kelt bennetek, és milyen üzenetet jelent számotokra?

Hát nem depresszívet, hiába van bele eröltetve az egyhangúság és a lefelé csúszás, elesettség, félemberrel (aki emós).

Én a gyönyörű házat látom távol és azt, hogy egy srác vagányan lecsúzik a lejtőn és valószínűleg visít meg virít a feje örömében.

Nem tudom mennyire tűnik erőltetettnek így leírva, de engem az árnyékok fogtak meg.

Ha az utat egy életnek akarom felfogni, akkor az árnyékos részek a "szerencsétlenebb" napjainkat jelentik, míg a világosabbak a boldogabbakat.

Látszik, hogy az emberünk, pont egy ilyen világos részen adja fel a harcot, ugyanakkor az is látszik, hogy ha végigjárná a végtelennek tűnő hullámzó útját/életét akkor elérkezne azokhoz a klafa kis házakhoz :D

Csalódottságot éreztet ilyen szempontból velem, mert a képen is azt látni, hogy könnyebben feladni és lepihenni egy derűs ponton az életünkben, mint végigvinni célunkat.

Semmilyent. Műfotó.

A cipő olyan tiszta, hogy max. 10 métert mentek benne. A gatya is kb. az üzletből leakasztva.

Steril, semmit mondó.

Egy rendes géppel, és nem mobillal fotózva, az oszlopok meg a kis utca tetszene. A ropilábak nem tudom mi célt szolgálnak a képen. Divatos kis nadrág, meg utángyártott venszcipő. Kb. ennyi van a fókuszban... ez max. némi undort vált ki belőlem a mai fiatalok divatja felé. :D

Mondjuk csináld meg úgy a képet, hogy nem fekszel bele, meg esetleg fényképezőgéppel. Akkor lehetne szép, bár gondolom azon a helyen sokan fotóznak.

Szűkös tér, sötét ösvény a fény felé. A minősége, ez a képerány, illetve az az egész láb nem tetszik, de egy kis utómunkával hatásosabb is lehetne ez a fénykép:

[link]

Ezt az építményt megtervezték és felépítették, ez teljesítmény. Kattintani egyet nem az, még a belógatott tornacipővel együtt sem. Olyan mint városnézés közben lekapni egy szobrot. Szép a téma, de a kép nem tesz hozzá.

"Szeretnék erőfeszítés nélkül művészkedni", ez számomra a kép üzenete.