Hajnalonta ha ébredezek, olyan gondolataim lesznek, hogy értelmetlen az életem, csak fogy az idő, telnek a napjaim, és egyre butább és ostobább leszek a környezetem miatt? Mit tegyek, hogy ne legyen ez? Már 32 vagyok.

32 évesen késő? Ne viccelj, 56 vagyok, de állandóan tanulok valamit :-)

Nem mindig a megélhetésért, hanem pusztán azért, mert érdekel. Mindennel, amit megtamulsz, csak több leszel :-) ne "görcsölj", csak lazán - ami érdekel, bátran :-)

Soha nem késő semmire. Eredetileg én is pályát tévesztettem, és folyamatosan képzem magam. Persze elsősorban nem képzés keretein belül.

Vágj bele bátran, aztán majd adódik a többi magától.

Ha kell, robotolj külföldön néhány hónapig, hogy keress egy kis pénzt, amiből esetleg képezheted magad.

Tiéd a pálya, fiatal vagy még.

Miért, olimpiai bajnok tornász szerettél volna lenni? Mert akkor tényleg sok a 32... vagy színész?

De ha nem, akkor nem hinném... Még az álláshirdetők is csak 35 év felett nem vesznek fel :-)

A szomorú hír az, hogy a környezeted miatt nem tud beszűkülni a tudatod, csakis magad miatt, a saját gondolataid miatt.

A jó hír az, hogy fiatal vagy még. Én pl. az 55. évemet kezdtem nem is olyan rég, és minden pillanatát imádom... de húszévesen öregebb és depisebb voltam, mint most, harmincévesen az öngyilkosságot fontolgattam, szerencsére túl gyáva voltam hozzá...

Szóval nem késtél le semmiről. Tessen hagyni a környezet okolását a fenébe, és nekilátni a gondolatnagytakarításnak. Sok sikert hozzája!