Feltétlenül erkölcstelen-e hazudni? Hazudhat-e egy nagy erkölcsi tanító?

Kegyes hazugság szerintem hozzátartozik a normális emberi viselkedéshez.

Az lenne az erkölcstelen, ha mindent durván a másik arcába vágnánk.

De persze ez csak arra vonatkozik, ha valakit nem akarsz megbántani, nem arra, hogy hazugsággal valamilyen kárt okozol vagy jogosulatlan előnyhöz jutsz.

A hazugság az hazugság, még-ha azt a kegyesség formájában is adja elő az ember.

Nem szabad hazudni, egy tanítónak meg pláne. Vagy igazat kell, hogy mondjon, vagy inkább ne mondjon semmit!

Válaszoljon úgy, hogy: Nem az én feladatom, semmi közöm hozzá, nincs rá bölcsességem, rálátásom vagy felhatalmazásom. Sok válasz létezik, melyekben nem kell hazudni még kegyesen sem.

Vajon egy haldoklót milyen kegyes hazugsággal lehet hitetni vagy ámítani?

Milyen részről van szó, családi vagy orvosi részről?

A legjobb válasz, hogy: Történtek már csodák. Isten kezében vagyunk mindnyájan és mindnyájunknak meg kell halni vagy így, vagy úgy. Vagy idejekorán, vagy agg, öregkorban. A halál nem kerülhető el. Az ember lelke pedig öröklétű, ha meghal is él és létezik tovább.

Ha nem volna feltámadás, nem volna semmi értelme az emberi életnek.

A hazugságra nincs mentség!

Nem szabad hazudni,még a haldoklónak sem.Jogában áll tudni mi történik vele,hogy felkészülhessen arra!

A "kegyes hazugság",olyan mint a"kegyes paráznaság"(A környék özvegyasszonyait-férfiait azért elégíti ki valaki,hogy azok hiányát pótolja.Te örülnél,ha társad ilyen jószolgálatokat végezne?)