Lehet, hogy más témába kéne a kérdést feltenni; de van-e olyan alapítvány, szervezet, vagy akármilyen szerv, ahol az abortuszra anyagi okok miatt járó embereken segítenének? Ha nincs; lehetne-e ilyet létrehozni?

Persze, hogy nem elég megszülni a gyerekeket, pont ezért írtam, hogy egyfajta pártfogolási viszony lenne.

Mint, amilyen mélyrenyúló segítséget kaphatnak a csődöt jelentő emberek, családok. Náluk pontról pontra figyelik a pénzügyi dolgaikat, el is engednek az adósságaikból egy idő után.

Mert csőd egy terhességmegszakízás is, erkölcsi csőd, vagy nem? Meg egy kicsit öngyilkosság is, az embernek a saját utódját megölni. Erre is lehetne csődeljárás, bevonva mindenkit, aki tud és hajlandó segíteni.

Ha tényleg nincs még valami hasonló célú alapítvány, csoport.

A baj az, hogy annyira központinak kell lennie, hogy minden válságban lévő terhes anyának a kezébe tudja adni az első egészségügyi dolgozó, akihez a terhességmegszakítás miatt megy.

Így utólag, ha tényleg nincs ilyen, az nagyon furcsa.

És lehet, hogy a jogi háttér biztosítása a legnagyobb kihívás, hogy egyáltalán joga legyen a védőnőnek, vagy akihez legelőször fordul segítséget ajánlania.

Szerintem nem nagyon lehet hitelproblémákat, albérletet, vagy munkahelynélküliséget a várható támogatás miatt kreálni.

Nem is gondolnám, hogy egy tájékoztató kiadványon, és annak az elmondásán kívül mással zavarnák a kismamát.

Elmondani is csak biztos ami biztos kéne, hogy a nagy stresszben nehogy elsikkadjon, hogy lenne segítség, csak először menjen el egy csőd-tanácsadóféle emberhez, aki megszervezné, hogy konkrétan kik azok a szakértők, akik melléállnak. Addig, amíg kéri, nem csak a szülésig.

Igazából bele is lehetne építeni ugyanebbe a programfélébe a fogamzásgátlást is a jövőre. És ha mégis a megszakítás mellett dönt az anya, én még a kötelező pszichológusi segítséget is belefoglalnám.

Mert a gyerekemtől való megszabadulás, a gyerekem nem vállalása igazából önrombolás, fizikailag-erkölcsileg-lélektanilag egyaránt, még ha nem is ismerik fel sokan. Önbizalomhiány a jövőt annyira reménytelennek tartani, hogy a saját utódomat is kiszelektálom.

Nem lehet a terhességmegszakítást egy orvosi eljárásként kezelni, súlyos lélektani háttere kell, hogy legyen, és nem szabadna sem az anyát, sem a családot egyedülhagyni ilyen helyzetben. SEgíteni kell, és ha az anyagi bizonytalanság a probléma, akkor módot kell találni a megoldásra.

Annyit törődünk mindenféle mással, pénzeket áldozunk, adományokat gyűjtünk, szervezkedünk, hogy védjük a környezetet, a védett állatokat, stb. Nem szabad pont magunkat kihagyni a sorból, magunkkal is törődni kell, annál jobban, minél sérültebb a pillanatnyi helyzete valakinek. Nem?