Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ

Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Kultúra és közösség » Egyéb kérdések

A kérdés

Gyári munkások élete mindig ilyen volt?

második hete dolgozom gyárban, húsiparban segédmunkásként. gyakorlatilag minden nap úgy érek haza hogy világomat alig tudom. körbe vagyok véve sok olyan emberrel akiknek végzettségük sincs,(nekem is csak szakmunkásbizonyítvány) mintha nem is érdekelné őket a jövőben semmi csak nyomják nyomják napról napra ha beleszakadnak is. azt mondták meg lehet szokni én nem úgy vettem észre. zavar hogy minden nap lefáradok úgy hogy gondolkodni sincs erőm, hogy nem érzem a hátam, derekam, vállam, és még csak nem is a "pálya" szalag részen vagyok ahol még eszeveszettebb tempó van. hogy lehet ezt bírni? 25 éves vagyok és már kikészít. belegondoltam milyen emberek ideálisak ilyen pályafutásra egyáltalán mi a motivációs erő, mi ad kitartást? ez embertelen. ez a réteg mindig is ilyen volt? ki ideális erre és miért éri meg 640es órabérét ennyit szívni folyamatosan?

 2016. júl. 23. 20:44  Privát üzenet  

A válaszok

én szerkezetlakatosként dolgoztam vidéken hasonló jó órabérért, 20-ra húztam még egy lapot... péntek délután és szombaton egyetemre jártam, néhány éve múlva megszereztem a gazdasági diplomám, amivel egy debreceni multinál helyezkedtem el.. Persze sok már lehetőség van kitörni ebből az életformából, én nagyon elvetemült voltam, az emberek akikkel dolgoztam ráadásul folyamatosan piszkáltak valami hülyeséggel.


Ha annyira utálod ezt az életformát, képezd magad, hogy más területen dolgozhass, az sem baj, ha először bolti eladónak állsz, ha végül kiszakadsz ebből annak hosszútávú hatása lesz.. ha maradsz annak is.. Apám 30 éve gyári munkában van, ''mert utál tanulni''



A válaszíró 80%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/3Időpont 2016. júl. 23. 20:53 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
más*

A válaszíró 80%-ban hasznos válaszokat ad.
# 2/3Időpont 2016. júl. 23. 20:54 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Volt pár hasonló húzós melóm, hasonló munkakörökben, úgy hogy közben két felsőfokú végzettségem is van, teljesen más szakirányban. De hát élni kell valamiből, be kellett vállalni.


A munkatársakkal soha semmilyen problémám, konfliktusom nem volt. A főnökséggel sem, annak ellenére, hogy munkaszervezés szempontjából iszonyatos balfácánságokat követtek el folyamatosan.


A koránkelést, a túlórákat, hétvégéket (70-80 ledolgozott munkaóra hetenként, nem csak néha-néha, hanem mindig), a monotonitást meg lehet szokni - de ragadjon meg az ember minden alkalmat a rekreációra, a kevéske szabadidejében már ne szívassa meg saját magát plusz feladatokkal. :)



A válaszíró 64%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/3Időpont 2016. júl. 23. 21:13 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Milyen élete volt ezeknek az embereknek?
Mindent összevetve egy középkori magyar jobbágynak vagy egy amerikai néger rabszolgának lehetett pocsékabb élete?
Milyen volt a régi kastélyokban, várakban élők élete?
Mivel telt azoknak a hercegeknek az élete a középkorban akik nem voltak trónvárományosok?
Annyira azert nm vagyok ronda. De meg is csak a munkasok neznek meg vagy ilyen csoro elete nincs emberek, miert lehet ez?
Milyen volt a gyári munkások élete az 1900as évek elején?

Kérdések a Kultúra és közösség rovatbólKérdések az Egyéb kérdések rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!