Gyári munkások élete mindig ilyen volt?

én szerkezetlakatosként dolgoztam vidéken hasonló jó órabérért, 20-ra húztam még egy lapot... péntek délután és szombaton egyetemre jártam, néhány éve múlva megszereztem a gazdasági diplomám, amivel egy debreceni multinál helyezkedtem el.. Persze sok már lehetőség van kitörni ebből az életformából, én nagyon elvetemült voltam, az emberek akikkel dolgoztam ráadásul folyamatosan piszkáltak valami hülyeséggel.

Ha annyira utálod ezt az életformát, képezd magad, hogy más területen dolgozhass, az sem baj, ha először bolti eladónak állsz, ha végül kiszakadsz ebből annak hosszútávú hatása lesz.. ha maradsz annak is.. Apám 30 éve gyári munkában van, ''mert utál tanulni''

Volt pár hasonló húzós melóm, hasonló munkakörökben, úgy hogy közben két felsőfokú végzettségem is van, teljesen más szakirányban. De hát élni kell valamiből, be kellett vállalni.

A munkatársakkal soha semmilyen problémám, konfliktusom nem volt. A főnökséggel sem, annak ellenére, hogy munkaszervezés szempontjából iszonyatos balfácánságokat követtek el folyamatosan.

A koránkelést, a túlórákat, hétvégéket (70-80 ledolgozott munkaóra hetenként, nem csak néha-néha, hanem mindig), a monotonitást meg lehet szokni - de ragadjon meg az ember minden alkalmat a rekreációra, a kevéske szabadidejében már ne szívassa meg saját magát plusz feladatokkal. :)