Hogy születhetett meg a hippizmus?

A végén kezdem: Úgy lett vége, hogy egész egyszerűen felnőttek a hippik, anyuka-apuka már nem szponzorálta tovább a társadalmi kívülállásuk költségeit. Önellátóvá kellett válniuk, beálltak a sorba, munkát vállaltak és ezzel bevállalták az összes olyan konformista társadalmi kötelezettséget, ami ellen nonkonformistaként lázadtak. Nem volt ez egy hosszú korszak, a hippi-jelenség valamikor 1967. körül robbant bele az amerikai társadalomba, és 1972-1973. környékére már le is csengett.

A hippik kisebb része, akik mégsem álltak be a sorba, azok többsége drogosként, alkoholistaként, és sokszor piti bűnözőként szorult a társadalom peremére.

Elsőre talán távoli a párhuzam, de Zeffirelli 1972-es Napfivér, Holdnővér filmjének egyetlen mondata (ami az egész film kulcsmondata is egyúttal) is az egész hippi-jelenség befuccsolását fogalmazza meg, egy más történelmi korba helyezve a sztorit.

Amikor Assissi Szent Ferenc társaival úgymond kivonult a társadalomból és kolduló rendet alapított, akkor ezt az akkori egyház elöljárói nagyon rossz szemmel nézték. Ferenc elzarándokol a pápához, hogy engedélyét és áldását kérje, amit végül meg is kap. Ekkor hangzik el ez a mondat, az egyik bíboros szájából, nem szó szerint, de nagyjából így hangzott: "A szentatya tudja mit csinál, Ferenc ismét az egyház oldalára fogja állítani a szegények tömegeit." És ez valóban így is történt.

Nagyon párhuzamos ez a hippi-sztorival is, az egész nonkonformista mozgalmat a konformista társadalom gyakorlatilag integrálta. Elkezdte elfogadni, és ettől kezdve okafogyottá lett a lázadás. Az egykori lázadó rock-zene ekkor egész egyszerűen egy zeneipari ágazattá nőtte ki magát, mely ugyanolyan kapitalista elvek szerint működik, mint a szórakoztatóipar bármelyik szegmense, és amit maga a zene elvileg kritizálni hivatott.

Úgy járt, mint Szent Ferenc szerzetesi mozgalma, melyet eleinte üldözött az egyház, majd hirtelen egyszer csak bekebelezte, és Ferenc és a testvérei az egyházi hierarchiában a nekik szánt polcon találták magukat. Ugyanez történt a hippikkel is. A trapéznadrág és a tenyérnyi napszemüveg a szabadnapokon még egy ideig előkerült, de hétköznap már öltönyben, kiskosztümben jártak be az irodába dolgozni.

A poszt-hippizmus kiábrándult, vészterhes-depressziós hangulatát (ami a fent idézett Thompson szerint győzelem, de valójában elbukott győzelem) véleményem szerint a Pink Floyd ragadta meg igazán, Waters idejében, kb. a Wish You Were Here-től a Final Cut-ig.

A kérdés másik része, hogy hogyan jött létre egyszer csak a hippi mozgalom, már nehezebb megválaszolni. Tény, hogy az efféle generációs lázadás folyamatosan jelen volt a 2VH utáni amcsi társadalomban. Pl. James Dean filmjei a korai ötvenes évekből, aztán a beat-nemzedék, itt most az irodalmi beatra gondolok, de nyilván a zenei beat is a közvetlen előzmények közé tartozik.

Az biztos, hogy a zenének, konkrétan a bluesnak, a folknak (ami egész, mást jelent, mint nálunk, lásd Crosby, Stills, Nash and Young, együtt is meg, külön is) és a progresszív rocknak volt nagy szerepe a mozgalom felszínre törésében.

Habár kritikusan szemlélem a hippi-mozgalmat (egész egyszerűen belé volt kódolva, hogy hosszabb távon nem működőképes ez a társadalmi kísérlet) attól függetlenül tény, hogy számos pozitív értéket megfogalmazott, és sokkal szegényebb lenne az emberiség kultúrtörténete nélküle. Ezt mindenképpen szem előtt kell tartani.

Egy újabb hippikorszaknak a magam részéről semmi esélyét nem látom. A nyugati társadalmak nagyon sokat individualizálódtak azóta, a magyar társadalom pedig különösen individualista társadalommá vált a rendszerváltás óta. A hippi mozgalom pedig a kollektív élményre és a kisközösségi formákra épít, nem az individualizmusra.

A mai magyar valóságban egyedül a táncházmozgalomban látok hasonló közösségi fílinget és mentalitást. (Már csak emiatt is érdemes nézni a Felszállott a pávát, ahol a gyerekek nagyon okosan elmondják az interjúkban, hogy hogyan látják önmagukat és egymást a nagyvilágban. Ilyen okos gondolatokat az X-faktorban soha nem hallunk, még a felnőttektől sem.) Bár értelemszerűen a táncházasok nem lázadnak, hanem tudatosan hagyományt őriznek - habár az uniformizálódás ellen a hagyományőrzés is egyfajta lázadás, méghozzá az egyetlen eredményeket felmutatni képes lázadási forma. (Nem véletlen, hogy a magyar táncházmozgalom a világörökség része.)

Örülök, hogy hasznos volt a válaszom. Ennek örömére hallgassunk egy kis zenét :)

https://www.youtube.com/watch?v=POaaw_x7gvQ