Mik a modern filozófia alap gondolatai? Miből vezetik le, honnan származnak?

Kedves Kérdező!

Felteszem, egyetemi hallgató vagy, leginkább valamelyik filoz. szakon.

A becsületesség kedvéért - meg úgyis kiderül a szavaimból - előre elmondom, hogy én nem vagyok filozófus a képzettségemet tekintve, viszont megvan az igen határozott véleményem erről az egész hókusz-pókuszról.

A gondolkodók szerintem két részre oszlanak: vannak, akik azt hiszik, hogy az emberiség, de legalábbis a filozófia gondjai kezelhetők csupán csak a filozófián belüli vitákkal. A másik része, de ide inkább az írók, a művészek tartoznak, tehát a hivatásos igazmondók tapasztalataim szerint sokkal jobban tudják, mi is az emberi természet lényege, és ők a filozófia fölötti régiókban mozognak, ahol az öncsalás, az önbecsapás, az önámítás (aminek a létét az ikertestvére, a kívülre irányuló képmutatás árulja el megbízhatóan) ellen valóban felveszik a harcot ők is, meg az olvasóik, műveik élvezői is.

A filozófián belül az öncsalást nemlétezőnek tekintik, egyedül J. P. Sartre írt két-három évtizede egy kis tanulmányt "Létezik-e öncsalás", és ebben Freudhoz és ha jól emlékszem Junghoz nyúl vissza.

Van még egy korábbi víz alóli felbukkanás Lion Festinger, amerikai szociológus részéről, aki az önámítás okait feszegette, persze, nem így nevezve, és szerintem fel sem fogva, hogy a filozófia, de ami lényeges, az emberi ét alapműködése egyik, ha nem a legfőbb gondjával küszködik, az önbecsülés sérülésével, 1952-ben írt műve fő fogalma a "kognitív disszonancia". Úgyis beütöd gugli haverba, nem részletezem most, csak annyit, hogy bár nem ez az emberi természetet kialakító körülmények, jelenségek közül az eredendő hatás, de szinte minden emberi erkölcstelenség kulcsfogalma ez.

Az ember élőlény, az élet jelensége működik benne, az élet élni akar, fenn akar maradni, ezt az evolúció hívatott segíteni, tehát nem túl meglepő, legalábbis szerintem, hogy az evolúciót segítő emberi jelenségek a legfontosabbak a túlélésünk számára. Ilyen jelenség leginkább az erkölcs.

Az embert az evolúciós (a létfenntartó) ösztönei és az erkölcsei vezérlik.

Az evolúciós létfenntartó ösztönök vágyakat hoznak létre a fejlett élőlényekben, így az emberben is, avégett, hogy az élőlényeket, köztük az embert, rá lehessen kényszeríteni, hogy az evolúció, a létfenntartás szempontjából fontos tennivalókat elvégezzék. Ezek a vágyak átfogják az emberi élet egészét, tehát többet jelentenek a táplálkozási, a nemi, a lakhatási igényeknél, és kiterjednek az emberek egymás közti kapcsolataira, főként a közösségi ösztön és a rangsor-ösztön (önbecsülési kényszer) által támogatott igényekre és erényekre.

A vágyak által keltett hajtóerő arra sarkallja az élőlényt, hogy minél hamarabb kielégítse ezeket a vágyakat örömmel, boldogsággal, és minél jobb közérzetet teremtsen magának. Az evolúció azonban ezt természetesen feltételekhez kötötte. A vágyak kielégítésének, az evolúciós jutalom-érzések megszerzésének az az ára, hogy az ösztönök által meghatározott, a létfenntartás számára legfontosabb tennivalókat elvégezzük. Ekkor megkapjuk az evolúciós jutalmazó érzéseket, az örömöt, boldogságot, stb., a testi és a lelki örömöket.

Az emberi elme megjelenésével viszont lehetővé vált, hogy az evolúciós jutalmazó érzéseket (vagyis azokat az érzéseket, amelyek bennünk a legnagyobb testi-lelki örömöt idézik elő) ne csak erkölcsös módon, hanem erkölcstelenül, a könnyebb utat választva is megszerezhessük.

Az erkölcsös út a létfenntartó ösztönök utasításai végrehajtását, a létfenntartás igényei által meghatározott tennivalók elvégzését, az ezekkel járó nehézségek felvállalását jelenti; míg az erkölcstelen, könnyebb út választása esetén ezeket a feladatokat és nehézségeket nem vállaljuk fel, és élvhajhász kéjencek módjára, meg nem érdemelve a szerzett örömöket, legtöbbnyire hamissággal, önmagunk becsapásával (önámítással), mások becsapásával (képmutatással) és a hamis önbecsülésnek engedve (bűnbakképzéssel, mások ócsárlásával és kirekesztésével) kívánunk hozzájutni ezekhez az annyira vágyott jutalmazó érzésekhez, az emberi élet legvonzóbb élményeihez.

Így működik az öncélú, elvtelen örömszerzési- és önbecsülési kényszer, az erkölcstelen "könnyebb út" választása eredendő oka.

Innen ered, ez maga az emberi erkölcstelenség.

A legújabb embertani (evolóciós, genetikai, idegélettani stb.) kutatási eredmények fényében az egész filozófiát újra kell gondolni, ezen eredmények alapján ma már fel is lehet vázolni az emberi természetet mozgató legfőbb hatásokat, leginkább az evolúció és a filozófia kapcsolatát. Ezért neveztem el ezzel foglalkozó írásomat "Az evolúció filozófiája"-nak.

Azt javaslom, olvasd el, beütöd a Google-ba a címet, nevemet, és több helyet is kiad, ahol ez elérhető. Üdv.