A honfoglaló ősmagyaroknak milyen lehetett a szemük színe?

A rendelkezésünkre álló adatok alapján az még egy egészen logikus állításnak mondható hogy az egykori magyarság a mai volga-urál vidékén élő népekhez lehetett leginkább hasonlatos. (Ha már mindenképpen ilyen összehasonlítást szeretnénk végezni.)

Ezt elsősorban az archaeogenetikai kutatások eredményei alapján sejthetjük. A modern genetikai vizsgálatok segítségével akár az elhunyt szemszínét, hajszínét is nagy valószínűséggel meg lehetne állapítani. Ilyen vizsgálat azonban ezidáig nem történt, így konkrét adatunk erre vonatkozóan nincsen. Semmilyen népdal és történeti forrás sem ad erre vonatkozóan megbízható tájékoztatást.

Annyit azonban tudni kell hogy a világos szemszín az eurázsiai sztyeppén még a vaskorban és a későbbi antikvitásban sem volt ritka embertani vonás. Erre vonatkozóan már egészen konkrét történeti források is vannak, amiket genetikai kutatások is igazolni látszanak. Számos archaikus leletből vettek már kutatók DNS mintákat, elsősorban az Andronovó kultúra és horizontjának területéről. A vizsgált személyek döntő hányada világos szemű volt, és europid vonásokkal rendelkezett. Közeledve időben korunkhoz ennek aránya csökkent, ahogy a mongoloid elem súlya nőtt, egészen az orosz expanzióig.

A világos szemszín nem "germán-szláv" vonás, főleg történeti időkben beszélve, hiába hogy napjainkban a germán és szláv-nyelvű népek körében a leggyakoribb. Ennek megvan a maga előzménye. Európában és a Kaukázus vidékén bizonyíthatóan éltek kék szemű emberek már mezolit/neolit korban. A vonásokért felelős gének elterjedése prehisztorikus migrációkhoz köthető, amiknek java része a bronzkorban történt, az akkor még nem is létező germán/szláv népektől függetlenül.

Így terjedt el az eurázsiai sztyeppén is, és valószínűleg a honfoglaló magyarság körében is ha nem is domináns, de gyakori volt.