A saját szavaitokkal megfogalmazva, mit jelent nektek az otthon fogalma? Egy konkrét helyet például, vagy személyt/személyeket? Esetleg ha volt ilyen, mikor alakult át ez a fogalom az életetekben?

Pszichoanalízishez az embereknek hozzá kell ám járulni,vagy Bíróság rendeli el ugye ezt tudod, meg azt is ugye, hogy büntetendő az amit csinálsz, főleg így az interneten:)

Egy biztonságos helyet ahová jó hazamenni és nem rakhatnak ki csak úgy. Nekem az első ilyen hely a koli volt, utána pedig az albérletek is otthonnak számítottak. A ház ahol felnőttem, az viszont mindig is csak egy ház volt ami az apámé és megengedik hogy ott lakjak amíg felnőtt nem leszek.

Csak azért írok, mert szerintem eléggé érdekesen állok a kérdéssel. Én az otthon fogalmán szeintem addig nem gondolkodtam, amíg édesanyám elment, bár ez még gyerekkoromban volt. Innentől kezdve sosem éreztem jól magam igazán a családi házban, de nem tudtam pontosan megfogalmazni, miért. Viszont folyton túlságosan meg akartam felelni, és sokkal nagyobb stresszt váltott ki belőlem, mint ami egészséges lett volna, ha bármit is elrontottam, vagy nem úgy csináltam, ahogy kérték. Egyetemre jó messzire mentem, és a koliból is alig jártam haza, de ott sem találtam meg az otthonomat, sokkal idősebb szobatársaim "enyhén" dominánsak voltak felettem. Utána még jött másik koli, illetve albérlet, de ahol igazán megtaláltam magam, és az otthon érzését, az egy olyan albi, ahol egyedül vagyok. Én gondoskodok mindenről, viszont így a saját igényeim szerint, és nem vagyok folyton stresszben, hogy nem tudok megfelelni. Szívesen hívom a családot, vagy barátokat látogatóba, de alapvetően az otthon számomra olyan hellyé vált, ahol egyedül lehetek a gondolataimmal, megnyugodhatok.